|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Árva levél, milyen magányos,
tavasszal szülte őt a fa.
Testvérei rég tova szálltak,
őt marja csak a zúzmara.
Ragaszkodik kis életéhez,
mert ez az egy jutott neki.
Nyár elején repülni vágyott,
de öregen már nem meri.
Süvít a szél, testébe markol,
jeges késsel húsába vág.
Nem hiszi el, hogy véget érhet,
hogy ennyi volt a nagy világ.
Szitál a köd, arcára fagy,
míg új tavaszról álmodik.
- Bevárom itt az ébredést
- és görcsösen kapaszkodik.
Hiába harc, hiába minden,
ereje jégként olvad el.
A gyilkos szél fülébe súgja:
- árva levél, most menni kell… |
|
|
- január 10 2012 15:41:49
Kedves Ervin, nagyon tetszett versed is, képed is, különösen jól tudtad megfogni, ábrázolni a szegény árva levél szélfútta mivoltát! |
- január 10 2012 16:04:53
Szimpatikus, mély érzésű Embert vélek felfedezni Benned, gratulálok a fogalmazókészségedhez! Szeretettel: holdangyal  |
- január 10 2012 18:52:44
Szia Ervin!
Magával ragadó látni, érezni a történetet. Közben pedig szurkolok az árva levélnek pedig tudom, menni kell...
Nagyon jó lett, mint maga a festmény is!  |
- január 10 2012 19:07:38
Szia Ervin!
Örömmel olvasom újra a versedet, nagyon szép, mint ahogyan az a kis árva és nagyon kifejező kis levélke, ami ott búslakodik a világ, gyönyörű-kék körforgásában.
Szeretettel gratulálok mindkettő munkádhoz:Zsike |
- január 11 2012 02:32:22
Ervin,
igazítsd a 4. vsz-t, mert az 1.-3. sor egy szótaggal rövidebb. Neked ez XAXA-ban nem gond.
Amúgy jó, formás, igazi vers a természetről.
Tetszett!
Üdv: Dávid |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 27. hétfő,
Szabina napja van.
Holnap Simon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
