|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,198
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Gyermekem figyeltem, ki ott ült a földön.
Miközben Én s a rózsám kapáltuk a földi jókat.
Az egész reggelt átjátszotta egy ággal a kezében,
Mi órákon át verejtékeztünk, számokkal játszadoztunk,
S figyeltük lányunkat, az újat.
Vártuk, hátha minket is észreveszel...
Álltam s a gondolatom forrt:
Mindig ugyanazt a játékot kezdted,
Gondolatom egy üres térben volt.
Minden mi a kezedbe jutott, belőle alkottad a szépet,
Csak fecsérelem az időm, az erőm,
Gondolatoktól, melyeket soha el nem érek.
Csónakom törékeny s mind csak vergődök rajta,
Sóvárgok, hogy átlépjem az óhajok tengerét...
Elfeledve hogy: Én is egy játékban voltam.
|
|
|
- január 16 2012 15:19:47
Mindannyian egy "játékban" vagyunk, kedves Elemér Barátom! A sors úgy játszik velünk, mint a kicsi gyermek a faággal, miközben osztunk-szorzunk, verejtékezünk, sokszor a semmiér.
Mély gondolati versedet szeretettel olvastam.
Üdv, Feri  |
- január 16 2012 15:21:45
Kedves Elemér!
Egyetértek Feri hozzászólásával. Kicsit azért gondolkodóba estem, mert nem értem mindegyik mondatodat.
Szeretettel: Zsuzsa
|
- január 16 2012 15:46:18
Kedves Elemér, lemondó hangulatú versed tetszik, de Te csak játsszál még a szavakkal.
Szeretettel gratulálok: Mila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. augusztus 09. vasárnap,
Emőd napja van.
Holnap Lörinc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
