|
 Vendég: 1
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,198
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Én nem taposom szét a világ koronáját,
És nem gyilkolom
Eszemmel az ismeretlent, mely utamba kerül:
Virágokban, ajkakon, szemekben, sírokon ...
Ezek mind másoknak a fénye,
Mely fojtogatón varázslatos és nem átjárható, mert
Ott lakozik a sötétségnek a mélyében.
Én fényemmel csak növelem a titkot,
Pont úgy, mint a Hold a sugarával,
Reszkető fényével növeli az éj titkát,
S az ami érthetetlen, értelmessé fog válni szemetekben,
Mert Én vagyok a szeretet, az ajak, a virág,
Az örök pihenő hely,
Hol elérhetem a megnyugvást.
|
|
|
- január 23 2012 19:58:24
Elemér!
Nagyon szépet írtál, gratulálok: Pircsi |
- január 24 2012 09:32:42
Szép gondolatsor.
Szeretettel Joli |
- január 24 2012 10:54:13
Nagyon szép vers, nagyon tetszett.
Szeretettel olvastam:Zsike |
- január 24 2012 17:10:42
Kedves Elemér,
filozofikus versedhez szeretettel gratulálok: Mila |
- január 25 2012 10:43:27
A szeretet mindig értelmet ad az életnek. Nagyon szép lelki érintésű sorokat írtál. Gratulálok szeretettel: Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. augusztus 07. péntek,
Ibolya napja van.
Holnap László napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
