|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Oly dolgok jutnak most az eszembe,
Melyek az esztelen boldog koromban történtek ...
Igazi szentképek.
E világtól különválik félénken,
Diófa keretből egy kép,
Melyen a mi kis házunk volt ... s mára csak növekszik s oly szép.
A házunk sötétebb sarkában,
Látok egy gyermeket,
Kit anyja nemigen dicsért, inkább szavával büntetett.
S a kis kezecskéit kinyújtva,
Megbocsájtást kért ...
De az anya hallgatott, semmit sem mondva a házból kilép.
Máig tudom, a nem megbocsájtás
Egy gyermek álmát nagyon zavarja...
Elalszik, de felrezzen sokszor az éj ágyában.
Lágy lépteivel Ides megközelítette a kiságyamat,
Nagy volt szeretete és szemei könnyben áztak,
Gyermekét, engem, megcsókolt ... megbocsájtott.
Kinyújtott karommal átöleltem a nyakát,
Akkor az Angyalok egy énekben szóltak,
A tűz a kandallómban pislogott,összefonva Idessel,álmodtam tovább.
|
|
|
- január 28 2012 19:26:39
Kedves Elemér, az anyai szeretet nem mindég a csókolgatásban jut kifejezésre, hanem rávezetni a gyereket a helyes útra.
Gyönyörű versedhez gratulálok: Mila |
- január 29 2012 11:27:55
Most már biztosan tudod miért tette, ez a szülői pedagógia.
Szeretettel Joli |
- január 29 2012 12:45:33
Kedves Elemér!
Én is látom magamat, ahogy Te is, visszaemlékezve a kisgyermekkorra, engem sem igen dicsértek, ha "szót fogadtam", de büntettek, ha valamit rosszul csináltam (néha szavakkal, néha testi fenyítéssel is).
A Te "idesed" igen csak megbocsátó lelkű volt, és bár a szeretet valóban nem mindig a csókolgatásban jut kifejezésre (Radmila), azért néha az is nagyon jólesne sok kisgyermeknek.
Én nem kaptam eleget az anyagi csókokból és a jó szóból sem.
Versedet örömmel olvastam!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- január 29 2012 12:56:05
Fájdalommal olvasom versedet. Nagyon sok szeretetet, törődést kaptam gyerekkoromban, bár az ölelések, simogatások darabossá váltak. Visszagondolva rá, talán hiányoztak, habár nem feltétlen ezek jelentik a szeretetet. Szeretettel olvastalak: Szomorúfűz |
- január 29 2012 12:58:41
Elemér Kedves!
Oly régen vártam már egy versre, miben megeleveníted a képet, és a csendélet főszereplője az IDES. Ez mindíg megfog és csodálom lágyságod, ahogy formálod a történést. Felemelő érzésekkel köszönöm az élményt.
üdv:gufi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 16. kedd,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
