|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,194
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
A fájdalom, a kétség, s az ártalom,
Oh, beitta magát rég, és rágalom,
Hogy feledni tud, ki egyszer félt;
Enyhülést, hogy idő majd hoz, hamisan ígért...
Amit idő feledtet, az csak a vétek súlya,
Mit egy szörny hozott az életre, s gúsba
Kötött általa, mintha egésszé az élet
Már nem válhatna; a remény valahogy odalett...
Évek hosszú sora áll immár mögöttem,
De a szörny nem kímél, kötötten
Követ, árnyként; ő a rém, mi nem ereszt,
Egy seb, mit valami mindig újra felrepeszt.
Olykor teljesen úrrá lesz rajtam, ilyenkor eltemet,
S az emlék feltör a mélyből kéken; léptemet
Kíséri, ijesztget; s a tekintet, mi máskor kedves,
Hirtelen kegyetlen; szemek figyelnek; csak az enyém nedves...
Bár múltamba visszatérhetnék, hogy megmentsem önmagam;
Bár újra tiszta lehetnék, szennytől tisztultan
Állhatnék ismét; s tudom, más százszorosát éli át
Akár nap, mint nap, engem ennyi is üldöz, múltból mát
Hoz elém, ha kedve arra szottyan. |
|
|
- január 30 2012 15:55:17
Kedves Bettany!
Mindannyiunknak lehetnek "démonai". El kell őket hessegetni, le kell őket győzni!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- január 30 2012 19:30:12
Kedves Zsuzsikám az nem olyan könnyű |
- január 30 2012 20:33:42
Kedves Ildi és Zsuzsa!
Én mind a kettőtökkel egyet értek: határozottan el kell hessegetni a rosszat, de az nagyon igaz, hogy piszok nehéz...
Köszönöm, hogy olvastatok
Üdv: Bettany |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. november 13. szerda,
Szilvia napja van.
Holnap Aliz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
