|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
I.
Félénken ingadozott, a véletlennek műve volt ...
Kezembe befogtam egy árvát,
Alkata már erőtlen, kiszáradt és poros,
Egy beteg falevelet kezemben tartottam, Szent Mihály haván.
Elfáradt a csillogásba és kialszik ....
Még felszínén visszaverődnek az út menti fények,
S lassan szemerkélni kezdett,
Csodás színű ruhájukat átadván a sepregetők szekerének.
Olvasni kezdtem az ereket a falevélen ...
Hallottam egy beismerő vallomást az elválásról,
Mint egy hófehér hajú, ki az emlékeit magával hordja,
Millióan esni kezdtek a szél forgásától
------------------------------------------------
II.
Félénk volt, ingatag s a véletlen műveként,
Kezembe befogtam, szárán fonnyadt árván,
Már erőtlen volt, mint munkában megtört kéz,
Beteg falevél, Szent Mihály hava várt rá.
Elfáradt a csillogásban, most alszik talán,
Még visszaverődnek rajta az út menti fények,
Lassan szemerkélt s cseppek álltak teraszán
Új ruhában adta át magát a sepregetők szekerének.
S mint tenyérből, olvasni kezdtem száraz ereit,
Szűkszavú volt, elválásról tudtam meg egyet - mást,
S mint hófehér hajú, ki magával hordja emlékeit ...
Millióan hullni kezdtek s a szél forgatta a vallomást.
|
|
|
- február 08 2012 14:14:32
Kedves Elemér!
Versednek mindkét változata jó, de én a másodikra adom a voksomat, mert verstanilag jobban megállja a helyét, főleg a keresztrímeket illetően!
Nagoyn szép, nagyon tetszett!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- február 08 2012 15:19:05
Szeretettel gratulálok mindkét változathoz: Mila |
- február 08 2012 16:24:00
Nem is a verset díjazom, hanem a gondolatot, amiről írsz.
Szeretettel Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 23. kedd,
Viktória napja van.
Holnap Ádám, Éva napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
