|
|
 
Nekünk embereknek vannak jeleneteink,
S elvárjuk, hogy mindig főszereplők legyünk,
Egyszer-egyszer sikerül, de elfeledjük,
Hogy az előadás végén drágán megfizetünk.
A tény az : nap, mint nap
Ingyen jeleneteket nyújtunk a körülöttünk lévőknek,
A társadalom megtanít hogyan burkoljuk érzelmeinket,
Hogyan tűnjünk minél erősebbnek, hihetőbbnek.
Ki őszinte, egyenesszavú, igazság kimondó,
S bevallja érzelmeit, az gyenge ember.
Így mondják, tehát:
Mindig készek vagyunk a támadásra.
Sokszor észrevettem olyan embereket, kik otthonukban,
Családi viszonyukban rosszak és durvák,
S ahogy kiteszik lábukat a házukból,
Kiérve a Nap világosságába, mézesek,szinte habos torták
Fáj a szívem, nemzetünkben már nem hihetünk.
Reggelente széthúzzuk a függönyt,
Felvesszük az aznapra szóló maszkot, ruhát
S a reflektor fényében egy új jelenettel ... játszunk tovább.
|
|
|
- február 10 2012 18:30:43
Kedves Elemér!
"Színház az élet" és sajnos megtanultunk komédiázni. Már akkor is tesszük mikor nem kényszeríti ránk a sors. Ezt látom a legfőbb gondnak. Versedben ragyogóan feszegeted a kérdést.
üdv:gufi |
- február 10 2012 20:29:22
Kedves Elemér!
Sajnos, nagyon igaz, amit versedben leírtál!
Pedig mindig csak magunkat kellene adnunk!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- február 11 2012 13:31:29
Kedves Elemér!
A szívemből szóltál, igazad van, de nem mindenki esetében. Az is igaz, hogy ez utóbbira, - színjátszás elhagyva - már csak annak van bátorsága, aki felett elszálltak az évek. De lehet, hogy máris visszavonom részben, mert házon kívül még sem jelenhetek meg otthoni kinézettel! De azért vannak még becsületes, jó érzésű emberek, nem mindenki hazug és köpönyegforgató!
Szeretettel gratulálok: Viola |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. július 05. vasárnap,
Sarolta, Emese napja van.
Holnap Csaba napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
