|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Lassú ütemet kattog az óra.
Eltelt megint egy nap, mégse tudunk rájönni mi emberek miért vagyunk, élünk, gondolkozunk.
Az egész valami elmondhatatlan, valami nem evilági.
Alku, talán Istennel vagy az Ördöggel..
Csak kattog és kattog, kattog a fejemben egy gondolat. Elnyomom, el próbálom nyomni, küzdök vele. Küzdök vele, mint egykor azok a nagy h?sök azoknak a nagy íróknak a m?veiben.
Mért nem értjük a szerepet?
Túl bonyolult lenne a megformálás, az út, az alkotás csodálatos mibenléte??
Várok..
Várok valamire, valakire, aki felkarol, aki odasúg valamit, akinek a gondolatára is beleborzongok ebbe a világba, vagy valami isteni, fennkölt himnuszra egy let?nt, elfeledett kultúrának?
Hol vannak a nagy h?sök, asszonyaink titkos vágyálmai éjszakánként? Porba hullt álmok, korbácsolt vágyak, szétfeszített tudat alatti mélységek tudatos vagy kevésbé tervezett harca, alku. Talán Istennel vagy az Ördöggel..?
Vagy épp a Mindenható jön el egyszer kicsiny viskónkba egy hajnal, pont az Ördög képében és iszonyatos vad t?zcsóvákat szór ránk, ránk kik vasárnaponként bedobjuk a tízfillérest böcsülettel oltárán.
Miért ez a kínzó, mély hallgatás? Neked mi a szereped? Koldusként halunk meg vagy grófi címet viselünk majd halálos ágyunkon roppant jajveszékelések és sirámok közepette..?
Nem értem, most már lehet nem is akarom tudni a választ. Mégis, te mit gondolsz? Ott a távolban, a homályban, nyújtom már a kezem, kellemetlen fények, nyújtom a kezem.. Próbálom! Próbálom! Nem látok semmit..
Segítsen már valaki!!! Isten vagy barát! Ördög vagy Ellenség!!
Megfeszített izmok, megfeszített tudatjáték, izmok az izmokkal, homályban egy érintés, egy kézfogás, húzz magadhoz.. Ölelj!!
Szerepek? Vágyálmok? Pusztít mint a pestis, ne érj hozzám, puszta lélegzeted beteggé tesz, kérlek hagyd abba.. Ne szívd ki a porcikáimban lélegz? halovány fényben ringó imákat..
Miért e keser? félelem, halálos üdvösség ami nem hagyja képzetem szabad végtelen kitörését ebben a nehéz kegyvesztett órákban? Rettegek a valótól, az álmatlanságtól, a halálos zsongástól, gerincemen végigfutó borzalmaktól.. vissza-visszatér? sikolyok, beidegz?dések..
Persze! Persze ez mind nem ez a világ.. Egy gondolatfoszlány csupán mi lüktetett és megzavart egy röpke pillanatig. |
|
|
- január 02 2008 16:41:38
Ezek a pillanatok teszik érzékletessé és izgalmassá életünket, mert az emberi agy csodákra képes és a szellem néha akadály néálkül járja útját.
Különös formát adtál a vers(?)nek, szokatlan, de befogadható. |
- január 05 2008 00:09:33
köszi szépen, már nemigen vers kategória de még novella se de hát ez sült ki bel?le...  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. december 22. hétfő,
Zéno napja van.
Holnap Viktória napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
