|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,198
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Egyszer egy Őszön a verandánkon ültem,
Három üvegfala kifelé nézett,
Figyeltem a fák leveleit, ahogy hulltak, összefonódtak,
S gyönyörű képet alkottak,emléket.
Úgy jött nékem,
Elhagytam kora reggel egy test melegét az ágyból,
Eljöttem hol az idő veszve volt,
S itt rájöttem: az élet, hamu, mely alatt a tűz sosem lángol.
Bárcsak ne születtem volna,
De ki vagyok, hogy elvegyem a mások örömét ?
Vagy legalább más Őszt tettek volna próbára,
Hangosan gondolkodok, akkor biztosan nem lennénk.
Tudom, utópista, álmodozó gondolkodásom van,
Egy más anyag vagy légies,
Itt a verandán, minden ekörül forog,
Mint az ősszel a falevelek, holt kiszabadul a lélek.
S jött egy csúcspont,
Melyet nehézségeivel egy megterhelt ész vitt.
S összeroskadt az előre megírt valóságban,
Mikor az érzék elvesztődik az Ég alatt,
Csak ott láthatom kora reggel az újat, a felkelő Nap sugarában.
|
|
|
- március 05 2012 20:08:18
Kedves Elenér, igazi őszi hangulat a természetben és a lelkedben,
Szeretettel gratulálok: Mila |
- március 05 2012 20:40:26
Kedves iytop!
Őszi képeidet gyönyörűen festetted! Gratulálok:
Dellamama  |
- március 05 2012 21:05:18
Nagyon szép! Szeretettel:fava |
- március 06 2012 10:25:43
Kedves Elemér!
Ez a "verandás" őszi visszaemlékezésed is nagyon szép lett!
Szeretettel: Zsuzsa
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. augusztus 11. kedd,
Zsuzsanna napja van.
Holnap Klára napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
