|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Hozzád imádkozom
reggel, este, délben.
Nyári vad viharban,
jeges markú télben.
Ébredő tavaszban,
pislákoló őszben,
s nem fogy a távolság
te közted és köztem.
Hozzád szól fohászom,
könyörülj meg rajtam!
nem kívántam én mást,
- szeretni akartam!
Odaadni lelkem,
s elkárhozni végül.
Elátkozottakat
hívtam segítségül.
Végül én magam is
elátkozott lettem.
Mindent megpróbáltam,
és még sem szerettem... |
|
|
- március 06 2012 07:53:55
Kedves Ervin!
Nagyon szépen írsz, úgy érzed talán Isten nem segít, elátkozott, vagy mert nem tudsz szeretni. Biztosan tudsz, de nem volt rá méltó eddig talán senki sem?
Szeretettel: Dellamama  |
- március 06 2012 10:17:59
Kedves Ervin!
Ez a versed nem éppen a vidám oldaladról mutat be Téged, de mégis nagyon szépen írtál!
Nagyon tetszett!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- március 06 2012 10:24:41
Nagyon szép érzelmek, nagyon szép vers.Remekül "hozza" az érzés hangulatát.
Szeretettel gratulálok:Zsike |
- március 07 2012 12:52:44
[b]Kedveseim:[/b]
Jött az ihlet, versbe szedtem,
elolvasni idetettem.
Ennyi közöm volt csak hozzá.
Lelkemet nem ostorozná,
nem nógatna; írjak verset,
a bánatról: [b]nem szeretnek![/b]
Ez csak egy kíváncsi próba,
azért írtam - a manóba -
mert bosszantott, hogy kik sírnak,
- s akik nem is verset írnak,
csak kínjaikról mesélnek,
félelemmel, dühhel élnek, -
azokat többen olvassák,
s újabb írásra nógatják.
Gondoltam már kipróbálom,
- bár nekem van méltó párom, -
de mi lenne, hogy ha éppen,
szívem fájna, folyna vérem?
Vigasztalna-e a tömeg?
Keltenék-e kárörömet?
De lám, ahhoz más is kéne,
Elegyedjek párbeszédbe,
s mindenkire rá löttyintsem,
hogyan hagyott el a "kincsem".
Üdv: Ervin |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 06. szombat,
Miklós napja van.
Holnap Ambrus napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
