|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Talán már végbement, és nem is vettem észre,
Hogy az autók közt én semmitől se félve
Sétáltam keresztül az út jobb oldalára?
Lehet, hogy felnőttem – végre valahára?
Talán csak véletlen, hogy ilyen az ízlésem,
De szeretem azt is, mit régebben nem kértem.
Újra értelmeztem azt, ami nekem érték.
Lehet, hogy felnőttem – habár még nem kérték.
Talán gondolták már, hogy fel kellene nőnöm,
De amellett a célon túl nem kéne lőnöm,
Mert várhat rám egy ló, és a másik oldala.
Lehet, hogy felnőttem – meglátjuk holnapra.
Talán most lezárul egy korszak bennem, végleg,
S talán, ezek után, majd ki is kell, hogy lépjek
Az árnyékból a fényre, a jó oldalára.
Lehet, hogy felnőttem – végre valahára.
Lehet, hogy felnőttem. A kapuk most megnyílnak,
A sötét és világos eszmények behívnak,
S lelkemben kegyetlen és ádáz harcot vívnak.
Attól, hogy felnőttem, már „Felnőttnek” hívnak? |
|
|
- március 10 2012 14:42:52
Jók a rímek, jó a mondanivaló.
Szeretettel gratulálok!
Üdv.: Varika |
- március 10 2012 21:16:52
Szerintem már felnőttél!
A versed igazán erre vall, nagyon tetszett!
Szeretettel: Dellamama  |
- március 11 2012 12:10:48
Kedves Joe!
Nagyon jó a versed, s annak mondanivalója is! Attól hogy felnövünk, nem biztos, hogy "Felnőttnek" is lehet bennünket nevezni. Az kívülről sohasem látszik, csak belülről. Az igazi felnőtté válást az mutatja, hogy mennyire tudjuk legyőzni magunkban a sötét eszméket, (ha egyáltalán voltak ilyenek), és hogy mindig a "jó oldalon" álljunk. Csak néha nehéz eldönteni, hogy melyik az a jó oldal! Az meg nem rajtunk múlik!
Gratulálok versedhez!
Szeretettel: Zsuzsa
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. január 19. vasárnap,
Sára, Márió napja van.
Holnap Sebestyén napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
