Zenélsz egy lehangolt zongorán,
Kutatód a melódiát oly sokszor, lazán.
S nincs harmónia elveszett a muzsikaszó
Talán érzelmet váltana a nótaszó?
Gála zajlik s az élet egy nagy dalszínház
Ha vastaps fogad felállva,
Vagy a füttykoncert zúg, a sors nem rezdül
Teszi dolgát s játszik tovább rendületlenül
A futamok gyilkosan zengenek,
Órádon a homokszemek fogyva peregnek
Opuszod a végső, szvit és partíta
Záró akkordok s tudod nem lehet benne hiba..
Az üteme még finoman zeng benned
S kezed felette bénán rebben
Radmila - március 19 2012 08:40:56
Drága Etusom,
zenével, szakszavakkal fejezed ki az elmúlást.
Szomorú ez a versed is, de remek a falsan szóló zongora segítségével.
Szeretettel ölellek: Mila
Lilla - március 19 2012 10:35:23
Etusom! Ne haragudj, de becsúszott egy apró hiba - gondolom, hogy az - "Ha vastaps fogadd felállva"
Gratulálok mert nagyon megkapó a gondolatsor és egyéb sok gondolatot vált ki az olvasóból-
