|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Oly sokáig vártam rá epedve,
Hogy beszéld ki magad,
Nevetve vagy könnyezve.
Vess reám egy éltet? pillantást
S beszélj,beszélj mert én csak hallgatom.
Hangodat a jöv?töl félted;
Ne félj semmit,bátran szólj!
De te nem tudsz mást,
Csak elhallgatni örömöd és bánatod.
Akkor égjen lángok közt a szó,
Mert az nem neked való.
Lehet ett?l vagy kiváltságos
Én meg alázatos,
De mit ér csak így szólni:csendet!
Ha a föld mélyén is azt kapom?
De én úgyis hallgatok.
Te,ki vallod oly g?gösen
Miénk a hatalom,de csend legyen!
S eld?lsz,ha nem nyersz
Új véd?oszlopot.
Lehet,hogy minden ember,
Csak beszél,
S te mersz tenni valamit
A holnapért,
De sokat kell még várj dicséretért.
Mi értelme van a szónak?
Ezt kérdezed t?lem,
Mert eddig csak küszködtem,
Mindenkivel beszéltem,
De az élet a munkámiért
Nem fizet semmivel.
Ily gondolatok kavarognak benned,
De én itt vagyok,hallgatok
S nézem csendben ahogy elmerengsz.
Egy szó érzelemmé olvadt össze
És csak érezni tudom bánatod s lelkesedésed.
Próbáld megérteni,csak kevés szó kell nekem
És én megértem,mit miért teszel az életben.
Arra kérlek ne hagyj szenvedni,
A csendben lassan elenyészni.
De te máshol vagy gondolatban
S nem hallod,
Hogy holnap már hiába beszélsz
Nem biztos meghallom. |
|
|
- január 05 2008 09:54:53
Nehéz néha a másikat megérteni, megfejteni, de a bizalom kölcsönös hiánya el?bb-utóbb megmérgezi a kapcsolatot. |
- január 06 2008 14:48:14
igen...ez egy érdekes story....bizalommal |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2020. november 30. hétfő,
András, Andor napja van.
Holnap Elza napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
