|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
S én honnan is jövök ?
Ó, az újvilágból, mely ott van a láthatáron túl,
S a piros ajkaimon a mai napig hordom a tűz bélyegét,
A néma csapást, az utolsó est vacsoráján,
Mely az elárulás kenyerén lapult.
Istenem, gondolataim úgy ugrálnak ...
Az öngyilkos szándék követel,
Szitálva kint, mind egyre csak esik,
Mint egy japán metszeten.
S ha a két ablakom között
Látni fogsz egy poharat, melyben egy szál virág lesz,
Csak gyere be bátran, a szám várni fog,
Szégyentelen csókom enyémmé tesz.
S engedd, hogy könnyes szemeidet csókoljam,
Segíts, hogy elmenetelem feledjem,
S a nyári eső kéjes érzékét,
Melyet a női meleg, bársonyos kezek tudják előhozni ...
Inkább nyugtalanná tegyenek. |
|
|
- április 13 2012 21:09:15
Valóban nem "könnyű" vers, de jó volt olvasni, sok minden bújik a sorok között.
Szeretettel:Zsike |
- április 14 2012 09:36:38
Szia iytop!
Érdekes sorok, közöttük még több titokkal. Vigyázz kicsit a 'S' használatával, még kiderül hogy Székely gyerek vagy 
grt. Sancho |
- április 14 2012 15:33:42
Kérdések, melyekre a választ is csak magunkban kereshetjük.
A titkok pedig a versben maradnak.
Szeretettel olvastalak: Szomorúfűz |
- április 14 2012 16:40:33
Elgondolkoztató sorok!
Üdv, Feri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. február 29. szombat,
napja van.
Holnap Albin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
