|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,198
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Az emlékfal alatt
Fázva ácsorogsz tűzfalad alatt,
esőt önt rád egy rossz eresz,
elázott múltad bőrödre tapadt,
- koszos kis mozi, sósperec.
Kavicsokból nőtt faladon vászon,
szakadozott film, opálos álom.
Történetei burleszkbe valók,
- mindegyiket rég beszőtte a pók.
Az egyetlen kéz lágyát kerested,
bódult egeden tört mosoly,
arany vánkosán múzsád pityergett,
- meztelen teste kőszobor.
Mostoha fia voltál a Holdnak,
ár-apály lány fodrai karoltak,
a mindenséget birtokolta ő,
- ha vele voltál megállt az idő.
Hajnalok hídján jár a képzelet,
lent pisztrángos csermely csobog,
fűzszagú nimfád játszik ott veled,
- karcsú derekát átfogod.
Folyik a filmed könnyes arcodon,
cseppekben pereg az ónos korom,
mosolyodra fagy a sűrű bánat,
magaddal szemben nincs bűnbocsánat.
Ablakot ütöttél tűzfaladra,
átsüvít rajta bús dalod,
ázol a járdán mindent feladva,
sötét homályba hullt a Hold...
De nézd! - A tátongó nyíláson át
a reménység ontja lágy sugarát,
pasztell színekkel festi be filmed,
mozid még játszik csak el kell hinned!
Kavicsok gurulnak, omlik a fal,
álmod éled, - mit úgy szeretsz,
az egyetlen kéz puhán betakar,
zsöllyén szalvéta, friss perec.
|
|
|
- április 26 2012 17:17:55
Kedves Szisz!
Nagyon tetszik a versed, először is azt emelném ki, hogy következetesen "variálod" a versszakokat, keresz-és páros rímek váltakozása, valamint következetesen a szótagszámok is.
Ami a mondanivalót illeti, kedvenc témám a remény, mely nyilvánvalóan ott van minden emberben, csak el kell hinni. (Hit, remény, szeretet)
Utolsó előtti verszakod a reményé, az utolsó a beteljesülés:
"Kavicsok gurulnak, omlik a fal,
álmod éled, - mit úgy szeretsz,
az egyetlen kéz puhán betakar,
zsöllyén szalvéta, friss perec."
Nagyon tetszik a versed, szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi.  |
- április 26 2012 17:19:49
Javítok, természetesen keresztrím akart lenni.
Utolsó előtti "versszakod" |
- április 26 2012 17:25:45
Nagyon szép vers. Gazdag, és különleges. Úgy a forma, mint a tartalom, mindkettő kis "remek". Nagyon átjött az érzés, a hangulat, a mondanivaló...de éppen ezt szeretted volna, nem igaz?
Jó volt itt időzni.
Szeretettel olvastalak:Zsike |
- április 27 2012 00:19:41
Soha nem szabad föladni! Szomorú, szívbemarkoló versedet meghatottan olvastam. Szíved, lelked rezdüléseit jól tükrözi... |
- április 27 2012 10:19:07
Kedves Szisz!
Beszédes nagyon ez a kavicsfal, eltakarni bizony semmit nem akar. A fugákban szomorú gondolatok nyílnak, de látni, a reménység bimbója is sarjad.
üdv:gufi |
- április 28 2012 16:13:43
Nagyszerű vers, jó volt olvasni.
Szeretettel Gizi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. augusztus 06. csütörtök,
Berta napja van.
Holnap Ibolya napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
