|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Mi eddig bennem szenvedett,
Most napvilágra jön és újjáászületve él!
Mert midaz, ami tespedt és megrekedt
Elpárolog, mihelyst a Nap tűzre kél.
E tűz az, mi színt ad mindennek;
A látszat valóssá lesz és remél
Mert mindaz a ködfolt, s sejtelemnek
Titkos képe a fénybe lépve ráeszmél:
Nincs nékik holnap, elfogyott idejük;
Nem szívják többé vérem, a pokolba velük!
***
A fény örömsóhaja ébreszt a tavasszal,
Ahogy bekacsint az ablakomon nagy mosollyal.
Zöldet látok mindenütt, keverve naranccsal, pirossal,
S jókedvem kacaja átüt a rosszon, nevet a hatalmassal. |
|
|
- május 03 2012 23:00:07
Szép lett.  |
- május 03 2012 23:03:58
Köszi  |
- május 04 2012 07:58:17
Nagyon gyönyörű, nekem főleg az utolsó
négy sor igazi tavaszi hangulat.
Gratulálok szép versedhez:Jani. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. január 19. vasárnap,
Sára, Márió napja van.
Holnap Sebestyén napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
