|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
Elindulok, megnézem a Kárpátokat,
Egészen a Hargitáig visz a lábam
S hagyom, hogy lelkem elvesszen
Az ősi, nyár melengette tájban.
Megpihenek a Kecseti nyugalomban,
Ahol a szívem mindig otthon van,
Táncot lejtek a csillagos ég alatt,
Völgyében hallgatom a dalt, mi ott fakadt.
Utam Csíkkarcfalvához kanyarog,
Ahol életemben először húsz éve jártam,
S hagyom, hogy lelkem elvesszen
Az ősi, déli harangszó bimm-bammjában.
Nekem ott kezdődött Erdély,
Belestem az igaz szívek hatalmába,
Beleharaphattam az életbe, a pityókásba,
Körbe vett a székely ember ízes szavajárása.
Mennyei szeretettel gondolok feléjük,
Bizsereg ma is mellkasom baljában,
S hagyom, hogy lelkem elvesszen
Az ősi, magyar lakta országban.
Erdély hazám benned járok…
|
|
|
- május 19 2012 18:11:52
Kedves Sancho!
Erdély csodálatos! Volt alkalmam megnézni többször is. A táj szépségével nem tudtam betelni, ugyanúgy, mint most versed olvasásával. 
Annyira tetszett az írásod, hogy visszajöttem még egyszer elolvasni.
Gratulálok: Dellamama |
- május 19 2012 19:00:34
Sancho,gratulálok költeményedhez.Elemér |
- május 20 2012 13:37:42
Kedves Sancho!
Örömmel olvasom mikor Erdélyt méltatod. Csodálatos táját és lakóit felemlegeted. Én most voltam kint, még eleven a kép.
üdv:gufi |
- október 09 2012 09:25:30
Csodásak vagytok, köszi. Igazából megélni lehet, leírni aligha... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 10. szerda,
Margit, Gréta napja van.
Holnap Barnabás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
