|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,186
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Annyi mindent írnék és még többet mondanék neked,
De leginkább hozzád bújnék, hogy válladon érjen az álom.
Amikor szellő libben, hallom édes nevetésed,
S mikor a nap fénye hullámzik a víz tükrén, arcod látom.
Nélküled, csak egy árva porszem vagyok a világban,
Egy elveszett hontalan, akit kedve szerint sodor a szél.
Vajon melyik nap csörög majd kulcsod az ajtózárban?
Már érezni akarom, ahogy kezed lágyan kezemhez ér!
Akkor, majd nesztelenül szertefoszlik éber álmom,
És a felhők mögül előbújó napnak szétárad fénye,
Az idő perceiben elvesznek a gondolatok,
S megnyugszom, mert akkor már érezhetem szívverésed végre.
|
|
|
- június 04 2012 13:33:35
közel van már az a nap úgy érzem...   |
- június 04 2012 18:40:24
Szeretettel gratulálok versedhez: Radmila |
- június 04 2012 20:59:48
Szép verset írtál. Szeretettel.Zsike |
- június 05 2012 19:24:49
Szép - hangulatos versedhez gratulálok.
Szeretettel: Szomorúfűz |
- szeptember 22 2012 10:21:52
Köszönöm Nektek! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. március 19. kedd,
József napja van.
Holnap Klaudia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
