Szépen aludj, kicsi gyermek, már t?nnek az árnyak,
ezüstférces párnák alatt aluszik az ágyad;
szárnyas Pegazus húzatta hattyú- hintajában,
végre megpihen a Hold is, Tejút-kék tán álma.
Baldachinod fátylát tündérszárnyból sz?vik a fák,
csipkelelk? pillád átfogja egy röpke varázs:
nyugodt a bájos Mindenség, csak angyalok lantja
dalol lila orgonaszirmot csöppnyi hajadba.
Nézd csak! Szunnyadnak a törtfehér égi szellemek,
légy jó, míg ábránd-koszorú vigyázza szemedet;
s kicsim, majd édes álom holdfény-tánca andalít,
ha a holdbeli csónakos álmosan rád kacsint.
Jaj szegény én
