|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,202
|
|
Előszó:
Annyi híres, nagy művet lehet a neten találni játékos, eszperente feldolgozásban, de ezt sokáig nem találtam meg. Gondoltam, megpróbálkozok vele. (Az átiratom első megjelenése óta már ráleltem két másik változatra is.) Igyekeztem a formát, a tördelést, szótagszámot, a ritmust tartani, de a mondanivalót se torzítani nagyon. Így sikerült; olvassátok, vagy Tolcsvay László szerzeményére daloljátok...
Előszó+:
..Ide csakis Radmila kedvéért...
Petőfi Sándor:
Nemzetem verse
Keljetek fel, gyertek velem!
E percben kell cselekednem!
Rekesszenek be esetleg?
Ez kell nektek?! Feleljetek!
Nemzetem szent fejedelme,
Megteszem,
Megteszem: e nemes tettet
Szervezem!
Fegyenc jelmezem leteszem,
Fenyegetett lett kezdetem,
Mely szertelen szerethetett,
Temetetlen nem lel enyhet.
Embereknek szent szelleme,
Megteszem,
Megteszem, de gyertek velem
Lelkesen!
Jellemtelen gyenge ember,
Berezel, mert veszne menten
Legbecsesebb ennek: feje
Bezzeg nem becses nemzete.
Egek kegyes fejedelme,
Megteszem,
Megteszem, mert egyre szenved
Nemzetem!
Fegyenc jel – nem edzett penge,
Ezen fegyver szebb kezedbe´,
Levetettem fegyenc jelem!
Jer, feledett fegyver, velem!
Emberlelkek segedelme,
Megteszem,
Megteszem: kell nemzetemnek,
S kell nekem!
Nemzet neve szebb lesz egyre,
Terjed ezer esztendeje
Beste ellenfelek szennye
Egyszerre lesz elseperve!
Rettegett, szent ereje e
Nemzetnek,
Megtennem e lehetetlent
Engedd meg!
Elszenderedettek kertje,
Gyermeked felkeres benne,
Elrebeg egy szentelt verset
Emlegetve neveteket.
Legfelkentebb szentek szentje
Megteszem,
Megteszem, de nem szenvedek
Vesztesen!
Eszperente nyelvre ferdítette:
Sehonnay-Bitangh Endre
(Kovács Tibor - /Kavics/) |
|
|
- June 24 2012 00:19:40
Én a közelmúltban a Falu végén kurta kocsma eszperente változatát tettem föl, de az nem az én alkotásom volt...
Hát, nem volt könnyű feladat, de azonnal fölismerhető lett! |
- June 24 2012 00:48:26
Üdvözöllek, Dávid!
Köszönöm az olvasást.
Érdekes, én is a "Falu végén kurta kocsma" neten talált eszperente verziója után döntöttem el, hogy magam is csinálok egy efféle átiratot.
A "Nemzeti dal"-nak az azóta megtalált két másik "egyhangú" verziója talán kevésbé követi a ritmust, a rímképletet, azok inkább verssorokba tördelt prózai körülírásai az eredeti szövegnek. Engem inkább a forma tartása motivált.
A kép kapóra jött, az a montázs nem az én alkotásom, hanem a "lomtár" nevű honlapról linkeltem be. (nem tudom, ez megengedett dolog-e?)
Nem fenyegetésként mondom, de lehet, hogy töltök fel még ide átiratot is, meg "egyhangú" verset is - és nem csak "e"-vel...
:-)
Lenne még egy-két kérdésem - te vagy az első hozzászóló a művem alatt, én meg új vagyok itt: hogyan jelezzem a beküldésnél a szerkesztőnek, azt hogy nem középre rendezve szeretném látni a beküldött művet? Hogyan emelhetek ki részleteket (vastagítás, dőlt betű)? (A HTML TAG-eket és a BB kódokat is próbáltam, de az előnézetben ne volt semmi hatásuk.)
[b][i]Látom, itt a hozzászólásnál ezek működnek.[/i][/b]
Üdvözlettel:
Kovács Tibor |
- June 24 2012 12:16:10
Kedves Tibor!
Nekem nagyon tetszett ez az eszperente változat! Gratulálok!
Biztosan nem bánjuk meg, ha sok hasonló, vagy más verset is hozom még nekünk olvasásra!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- June 24 2012 13:42:52
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm az olvasást és a hozzászólást.
Ha [b]sok[/b] hasonlót nem is ígérhetek, de [b]néhányat[/b] igen.
Üdvözlettel:
Kovács Tibor |
- June 24 2012 14:02:02
Kedves Kavics!
Légy üdvözölve a "Szentélyben"
Remek lett e tett!
üdv:gufi |
- June 24 2012 14:48:31
Kedves gufi!
Köszönöm a kedves fogadtatást, az olvasást és a hozzászólást.
Üdvözlettel:
Kovács Tibor |
- June 25 2012 09:48:45
Kedvesem! E remeked nekem tetszett.
Legyenek Veled Egek!
Te verseknek fergeteges fenegyereke!
Ezen szeretettel elmerengtem: Dellamama |
- June 25 2012 10:21:35
Repesek, mert tetszett neked!
Eszperente jellege tetszett?
Esetleg eme vers eredete, szerkezete?
Megnevettetett?
Szerkesztettem nem egy eszperente verset, melyeket - meglehet -, felteszek eme remek helyre; ellenben kedden teszek fel nektek egy "E"-tlen "remeket"! (Iszpirinti, aszparanta, oszporontó verset.)
Köszönöm jöttöd:
K.T.
:-) |
- June 26 2012 09:01:11
A nyelvi játék nem költészet.
Saját ötleteidet felrakod - ez ok! - de nem illendő klasszikusok és alkotótársak verseit kiforgatni - az illető hozzájárulása nélkül.
Sértő lehet és talán ízléstelen is.
Most megtámadhatsz...lehet, hogy maradinak tartasz, de a művészet nekem szent és az átiratok olyanok, mint a hamisítások, torz plágiumok.
üdv. mamuszka |
- June 26 2012 11:52:25
Üdvözöllek mamuszka!
Azt írod:
"A nyelvi játék nem költészet."
Éppen tegnap volt Karinthy Frigyes (Budapest, 1887. június 25.- Siófok, 1938. augusztus 29.) születésnapja. Azt hiszem, ennek a kijelentésnek a hatására fordult egyet... (Talán csak elgémberedett...) De ha ezt Weöres Sándor, Grätzer József, Heltai Jenő is meghallja, akkor bizony már komoly bajban leszel.
(és még sorolhatnám az átiratokat, paródiákat, nyelvi játékon alapuló verseket publikáló neves szerzőket. Nem akarom egy pillanatig se magamat őhozzájuk hasonlítani, ahogy gondolom, az itteni amatőr költők sem gondolják azt magukról, hogy ők József Attila, vagy Radnóti reinkarnációi. ...Csak valami hasonlót szeretnének, szeretnénk alkotni, mint a nagyjaink.)
Szerintem a kijelentésednek a negáltja még oda-vissza fordítva is inkább igaz, mint az általad tett kijelentés:
"A nyelvi játék: költészet." - "A költészet: nyelvi játék."
Különben nincs értelme a NAGY EGÉSZNEK.
Nagyon-nagyon szomorú, bágyadt, búval bélelt világ lenne az, ahol a szavakkal nem szabad játszani, mert azok "szentek" - akárki is vetette papírra azokat. Ugyanilyen lehangoló, pesszimista, szuicid hangulatú világ lenne az, ahol csak a szerelmi bánat, a "jaj, de rosszul élünk", az "itt a világvége" lenne csak az elfogadható téma, mint a felsőbb hatalmak által kijelölt "művészeti alapanyag".
Természetesen tiszteletben tartom, hogy neked nem tetszenek az efféle megoldások, művek.
Természetesen nem is tartom száz százalékosan a sajátomnak az átiratot, bár annak minden szavát saját magam illesztettem a helyére, többször is átgondolva; de tisztában vagyok vele, hogy az eredeti mű nélkül bizony nem sokat érne semelyik átirat - vagy egyéb esetekben a paródia sem.
Léteznek olyan műfajok, verstípusok, aminek az alkotói egyértelműen és nagyon szűken megszabták a körvonalait, és ha olyat szeretnénk alkotni, akkor vagy tarjuk magunkat az ottani szabályokhoz, vagy továbbfejlesztünk új megnevezéssel, új tartalommal egy-egy ilyen kategóriát. (Lásd: Haikuk.) Csak ha az itteni, eddig általam elolvasott Haikukat nézem, azoknak 99%-a nem követi a szabályait, nem tud, vagy nem akar megfelelni az eredeti japán nyelven írt gyöngyszemek összes kritériumainak. És ez nem baj, ha tisztában vagyunk azzal, hogy hol és miért nem követtük a "sémát".
Ellenpélda a Szonett. Egy-két jól felismerhető formával indult, és mára gyakorlatilag minden 14 soros verset bátran szonettnek nevezhet a szerzője, nem kövezik meg emiatt. (Csak úgy mellékesen: szonettet, vagy szonett-paródiát még egyet se írtam)
Az átiratoknak, a nyelvi játékra építő műveknek - legjobb tudomásom szerint - nincs egyetlen jól körülírt szabályrendszere. Talán csak annyi: ne legyen durván bántó. (Ennek a kritériumnak talán megfelelnek a műveim)
Szerencsére nem vagyunk egyformák. Kinek ez tetszik, kinek az. Témára, formára, hangulatra nézvést egyaránt igaz ez.
Jómagam akkor szoktam kritikus hangon megszólalni egy-egy mű kapcsán, ha a szerző a (tudatosan alkalmazott, vagy véletlenül felvállalt) formát nem képes végig tartani, vagy ha túl sok betűelütést, vagy nyilvánvaló helyesírási hibát látok a műben. Ezt is kizárólag javító, segítő szándékkal.
Egyébként pedig csak azt írom le, hogy rám (az én szögletes, mérnök-lelkemre) hogyan hatott az olvasott vers. Az egészen bizonyos, hogy őszintén írom, amit írok; az lehetséges, hogy néha olyan humoros(-nak szánt) formában teszem ezt, amit nem mindenki ért, vagy nem mindenki értékel, esetleg néha az adott környezet, vagy egyén ingerküszöbéhez mérten túl nyersen.
Köszönöm a hozzászólást, várlak máskor is egy kis eszmecserére.
Üdvözlettel, barátsággal:
Kovács Tibor |
- June 27 2012 09:35:53
Nem szándékozom vitázni veled. Természetesen ismerem Karinthyt, Heltait és a többi humoros műveket, paródiákat író alkotókat. Ők elég nagyok voltak, hogy ezt megtegyék és feltehetően nem sértették a karikírozott alanyokat.
Nem engem sértettél, én is szeretek és szoktam játszani a szavakkal - ha "Életművemet"???!!! - átnéznéd, találnál ö-ző, ó-zó, á-zó és egyéb verseket is. Ezeket játékosan saját ötleteimből írtam és nem mások verseit alakítottam át.
A javításról az a véleményem, hogy az adminok és a szerző feladata. Velem is gyakran előfordul - géphiba, elütés..- miatt helyesírási hiba is. Néha nem veszem észre, csak amikor már elrepült a madár. Ha utólag észreveszem, zavar és szégyellem, de nem kérek javítást, mert már fáradt vagyok és nem igazán érdekel az írás sikere - mint írtam neked: csak pótlék, terápia.
A mai fiatalok mindent modernizálnak - és vannak rá vevők, de a klasszikusokat nem kellene átírni, mert attól élnek ma is, hogy olyanok, amilyenek. Ha majd megöregszel, megérted. A múltat helyesen is lehet tisztelni...
üdv. Sarolta |
- June 27 2012 11:52:47
Kedves Sarolta!
Örülök, és köszönöm is, hogy visszatértél.
Bár még összesen is nagyon kevés művem van, hidd el, írtam már saját ötletből is ehhez hasonló nyelvi játékot. Számomra az volt a "könnyebb", mert ott arra kanyarogtam a témával, a formával, amerre csak akartam. Néha, mire kész lett vers, már egész másról szólt, mint amiből kiindultam.
A létező versek átírása nagyobb kihívást jelent számomra. Ott tartani kell tartani akarom) a formát /ritmust rímképletet/, ragaszkodni kell (ragaszkodni akarok) a témához...
Emiatt (is) fordultam a klasszikusok felé, meg amiatt is, mert láttam, mások is - "kicsik" (esetleg teljesen ismeretlenek, vagy ismert kicsik) és "nagyok" - csináltak, csinálnak efféle átiratokat. És nem is mindig paródia, vagy gúnyvers formájában, nem kifigurázás a célja ezeknek a szerzőknek, mint például a Karinthy - Szabolcska Mihály viszonylatban. Egyszerűen csak szeretik és tisztelik az adott művet, vagy a szerzőjét; és a saját eszközeikkel, a saját lehetőségeiket felhasználva (a saját szintjükön) ezt megpróbálják kifejezésre juttatni. Én ezt tudom, ennyit tudok (egyelőre).
Nagyon szeretem Petőfit, ahogy nagyon szeretem Karinthyt és Romhányit és Heltait, és Aranyt (és... még sokan mások) ...és nem érzem úgy egy pillanatig sem, hogy ezzel a játékos megoldással ártanék akár a költőnek, akár a művének. A mai világban, ahol a fiatalok (a nálam is fiatalabbak) igen-igen ritkán vesznek a kezükbe verseket, az ilyen átiratokon keresztül legalább hallanak róla, hogy létezik az eredeti mű is (most nem a Nemzeti dalról beszélek).
Másik oldalról megközelítve: VALÓBAN egyénit, egyedit alkotni - ennyi ezer évvel a költészet kialakulása után -, nem egyszerű feladat. Még a "Nagyoknak" sem. Ismert, régen kialakult formákat, stílusokat, vagy csak stílusjegyeket lehet az itt, a Napkorongon alkotók legtöbb művében is felfedezni. Minden harmadik vers az efféle amatőr fórumokon a szerelemmel kapcsolatos. Ha követem a logikádat, akkor fel kellene háborodnom: "De hiszen arról már írtak!"
Baj lenne ez, tehát afféle stílusjegy/téma-plagizálás mindez? Dehogyis az... Legutoljára Zsüti (G. Dénes György), meg Szenes Andor osztotta fel a szótárt, idézem:
[i] "Szenes kapta a napfény, a holdsugár, a bárányfelhő, a szívszerelem és a mézédes szavakat, Zsütinek pedig jutott a patkánylyuk, pöcegödör, bűzmirigy, csatorna, és kupléban megengedve a Malinovszij marsall…"[/i]
És maga az "Eszperente"? Csak Karinthy joga volt hogy olyat írjon, mert ő nevezte el? A többi szerző mind plagizál??
Nincsenek - nem lehetnek - tiltott szavak, mások által nem használható stílusjegyek, vagy téma; munka van, alkotás van.
A már létező, ismert művek feldolgozása is ilyen [b]alkotás[/b]. Hány "Rómeó és Júlia" történetet adtak már el Shakespesre óta "Kicsik" és "Nagyok" egyaránt... Hányan dolgozták fel egyéb módon ugyanezt a témát zenében, táncban, képzőművészetben? Rengetegen. Mindegyikük plagizált?
És Shakespeare?
megint csak idézem:
[i]Shakespeare 1595-ben írta a Romeo és Júlia című tragédiát. Nem állíthatjuk, hogy a történet maga az ő agyából pattant ki: számos előzménye volt. „A baljós csillagzatú szerelmesek történetének egyes motívumai már epheszoszi Xenophónnál (i. sz. IV. sz.) felbukkannak. A Montecchi és Capelletti család viszályáról Dante is megemlékezik (Purgatórium, VI. 106.), a szerelem és a családi ellenségeskedés témáit Masuccio, majd Luigi da Porta egyesíti; az utóbbi már Veronába helyezi A két nemes szerető történeté-nek (kb. 1524) színhelyét, s a két szerelmesnek a Romeo és Giulietta nevet adja. A következő fontos lépést Bandello feldolgozása (1524) jelentette; Bandello novelláit Boistuau fordította le franciára, s ez a fordítás volt az alapja William Painter A gyönyör palotája (Palace of Pleasure, 1565-67) című gyűjteményének, amelyből Shakespeare több ízben is merített. A dráma fő forrása azonban Arthur Brooke 1562-ben megjelent költeménye, Romeus és Júlia tragikus története (The Tragicall Historye of Romeus and Juliet), amelyet Shakespeare szorosan követ."
(Shakespeare: Romeo és Júlia, Európa Könyvkiadó, 127. o.) [/i]
Shakespeare, a plagizátor?! Dehogyis! Senki nem gondolja így.
Nem Ctrl-C; Ctrl-V jellegű másolásról van tehát szó ezeknél az átiratoknál.
Természetesen azt sem lehet állítani, hogy "írtam egy új Nemzeti dalt, ezután ezt szavalják a gyerekek március 15-én!" Nem, korántsem. Megvan ennek is a saját helye. Baráti társaságban viccmesélés helyett például. (Az efféle fórumokat én azért minimum "baráti társaságnak" tekintem, de megközelíthetetlen elefántcsont-toronynak, tilalmak szentélyének semmiképpen nem.)
Karinthyt a mai napig nem tudjuk pontosan "besorolni": Filozófus? Író? Humorista? Parciális polihisztor?
Ha Romhányi József foglalkozására kérdezünk rá: Forgatókönyvíró? Műfordító? Konferanszié? Humorista?
[b]Költő is[/b] volt mindkettejük az én érzésem szerint. És mindkét neves személyiség eszközként használta a nyelvet, és mert játszani vele. Eszközként használta a humort, és komoly dolgokat is meg mert fogalmazni humorosan is.
48 éves leszek decemberben. Igencsak meglepődtem, hogy a még fiatalok közé számítasz engem, de valljuk be, nem esik rosszul.
"A hibák meg azért vannak, hogy valaki elkövesse azokat, valaki észrevegye, valaki meg javítsa: jó esetben három embernek lesz így munkája"
(Ősi kínai közmondás) - amit most találtam ki...
Üdvözlettel:
Kovács Tibor |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 26. Friday,
Ervin napja van.
Holnap Zita, Mariann napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
