A csupasz gyökér felszínre tőr,
Időmart,durván erezett törzs,
Puszta ágak,ernyedt levelek.
Nem díszíthetik a kinőtt életet.
A tavasz virága hol marad?
Rajta pihen a fény s fagyöngy fojtogatja
A kopár fa nem álmodozhat
édes gyümölcsökről, csak ott van.
Nem termő, de hűs árnyékot ad
Kérges oldalán otthont lel a moha
Korhadt háncsú fám idővel megroppant
Vele együtt pusztulsz s haldoklasz.
Gyengéden simító még ránctalan
Ujjaim karolnak,és kezem bámulom rajtad.
marina - augusztus 04 2012 21:23:08
Nagyon szépen írtad meg...
Gratulálok versedhez!!!
Radmila - augusztus 04 2012 22:38:38
Drága Etusom,
most is megtaláltad a hangnemet gyönyörű metaforikus versedhez.
Szívből gratulálok! Nagy vagy az irodalom terén.!
Szeretettel gratulálok és puszillak: Mila
Dellamama - augusztus 05 2012 06:35:01
Kedves Eta!
"Korhadt háncsú fám idővel megroppant"
Nagyon szépen írsz, a korántsem szép öregedésről.
Csodállak és szeretettel jártam Nálad: Maria :
szomorufuz - augusztus 05 2012 16:37:30
Kedves Etus!
"A kopár fa nem álmodozhat
édes gyümölcsökről, csak ott van.
Nem termő, de hűs árnyékot ad
Kérges oldalán otthont lel a moha" - mélységes, az igazságot átölelő sorok. Szeretettel gratulálok szép versedhez. Szomorúfűz
hzsike - augusztus 05 2012 17:05:13
Nagyon szomorú, de szép "élőképet" festettél nekünk Radmilám.
Szeretettel voltam itt:Zsike
hzsike - augusztus 05 2012 17:06:08
Bocsáss meg!!! Eta-Etusom, és nem Radmilám! Szeretettel:Zsike
