 
Benned
Azért nem kérem,
Hogy távolodj,
Mert míg illatod érzem
Az vagyok, ki még sosem.
Őszinte, egy totem
Erdőben,
Hol gumi-törzsű fűzfaként
Fejed fölé fejlődtem.
Árnyék volnék,
Hogy a nap se bántson.
Ha várod még,
Ájultig, hogy ott legyek, noha
Azelőtt arra nem jártam soha.
Lelkedben,
Hol megannyi élet
Kavarog egy tengerben.
Dacára annak,
Hogy szikrái bennem
Sorra halnak
Kínhalált,
Párnáim közt inhalált
Sóhajod
Fülemben körbe-körbe
Formálna egy szótagot.
Egy hatalom,
Teremtett pár
S az alkalom,
Hogy letépjem,
Kóstoljam egészen
Hajnalig,
Míg száműznek oda,
Hol tán várnak rám karjaid.
Ma még látlak.
De holnap?
Ha úgy érzed várlak,
Csak jöjj mielőtt éjeken,
Gallyakon átbotolva kúszok eléd részegen
Addig míg nem tehet
Semmit az idő, hisz
Mi ily varázslatos, az bűn nem lehet.
Inis Corphlo 2012. Október 01. |
|
