Mikor egy napnak vége,
s pár lépéssel közelebb jön
az hízelkedõ holnap,
aranyával bevon mindent
a csöndesen búcsúzó Nap.
Lassul a vér ereimben,
szelíden hömpölyög,
mint öreg folyó, járja
útját szerveim között.
Olyan vagyok itt legbelül,
mint kívül az idõtlen világ -
örökkévalóba fényesedve
nézek fölfelé, mint a fák.
Nem születik most sírva, és
nem hal meg bennem semmi.
Elég most némán
magamból kifelé lesni,
hinni, hogy ezen a világon
mindennek fénye van,
s hogy a rozsda is rajtam...óarany.
denes - január 16 2008 05:28:25
Nagyon szép volt aquarius és örülök, hogy újra itt vagy!!
Tibor
marica - január 16 2008 07:21:23
Csodálatos gyöngyszem a versed!
Nagyon, nagyon szép képben jelenítesz meg egy nyugott, meghitt pillanat érzést. A naplemente nekem is a kedvenc napszakom,
Akkor nyugovóratér a lélek is és a sugarak misztikus pompája,
feledteti, ha csak rövid idõre is a bûnös világot. Marika
Maryam - január 16 2008 09:21:09
Bizakodó a versed hangulata. Sokszor vagyunk ilyen hangulatban, amikor csak csöndben szemlélõdünk. Csodás szavakkal fejezted ki a pillanatnyi állapotodat.
Maryam
cookie001 - január 16 2008 11:25:31
CSO-DÁ-LA-TOS!
Mint mindig...
reitinger jolan - január 16 2008 17:09:40
Az esti elalvás elõti állapotot juttatja eszembe. Nagyon tetszik, mindannyian bízunk, hogy bearanyozzuk életünket és másokét.Üdv. R.Joli
Babian - január 17 2008 02:56:19
Ennyi szép hozzászólás után én mit mondhatnék? Csatlakozom az elöttem szólolhoz. Szeretettel Babian.
Torma Zsuzsanna - január 25 2008 09:29:19
Szerintem is csodálatos ez a vers!
