A színes szép Õsz egy nagy csalás,
Ez a szépség az elmúlás.
Elmúlnak a meleg napok,
A hajnali friss harmatok.
Reggel köd ül rá a tájra
Zúzmara száll fûre, fára.
Hidegebben fúj a szél is
Megy el a nyár. - Megyek én is.
Behúzódok a szobámba.
Csendben várok a halálra.
Nem érdekel most már semmi
Nem akarok élni, lenni.
Nem sírom azt, hogy még úgy fáj,
Hogy nékem már nem lesz új Nyár.
Meghalt, mint minden én bennem.
Volt egy Asszony. Úgy szerettem!
Volt valaha még otthonom.
Az a lakás, ahol lakom,
A boldogság szigete volt
A szívemben öröm dalolt.
Elmúlt minden. Tél közeleg.
Hó borítja már a hegyet
Nagyon jó a versed. Kezded egy szép õszi idõ leírásával, de attól fogva hogy a télbe lépsz szomorúvá, lehalgolttá válik, amit a folytatást olvasva meg is tudok érteni. Minden esetre nekem nagyon tetszett. Szeretettel: zsuzsu
Babian - január 17 2008 02:27:58
Sokat gondolkodtam azon, hogy Petõfi miért szerette az Õszt, hiszen az az elmúlásra emlékeztet. Aztán egy alkalommal Visegrád felé utaztam kocsival.és egy csodálatos táj tárult elém.
Õsz volt,Csodálatos színekben pompázott az erdõ föntrõl ahogy rá láttam. És eszembe jutott Petõfi és megtudtam õt érteni.
És most szeretnék idézni Neked egy Isteni aforizmát:
" Ne gondolkozz a halálról, ez csak az élet egy eseménye! Gondolkozz Istenrõl, Aki minden élet Mestere."
Szeretettel Babian.
Üdv!
