Boldog vagyok,mert vannak barátaim,
S nem vagyok a világon egyedül én.
Számíthatok rájuk ha kell,
Segítenek ha tudnak szinte mindenben.
Szeretem õket nagyon-nagyon,
Mert tudom rájuk bármikor számíthatok.
Számítok is rájuk nem is hagynak cserben,
De csak,hogy ne kerüljek szembe önmagam ellen.
Segítünk egymásnak jóban-rosszban,
A társaság a humorban mindig otthon van.
Ontjuk mi a vicceket eléggé,
Csak tanulnunk ne kellene a nap végén.
Nem tanulnánk az biztos,
Ha lenne rá módunk,
Hisz tanulni utálunk,
Ez a legfõbb gondunk.
Mindig van ki a jó kedvet hozza!
S a társaságot egybõl felvidítja.
Köztünk szomorú senki nem lehet,
Mert a többiek mindig vicceket mesélnek.
Nem szertném õket most itt bemutatni,
Hisz nagyon nehéz lenne õket most leírni.
De azt elmondhatom hogy szeretem õket,
Remélem barátaim maradnak örökkön-örökre.
