 
Vérvörös tintával pecsételt szövetség,
elmúló álmok, szennyezett fehérség,
akasztott emberek; mocskos, rohadt világ,
a réten elporladt az eddig élő világ.
Gyengék és elnyomók keringőt játszanak,
megjátszott mosollyal csapdát állítanak.
Hátba álló tőrrel előre törnek,
embert; nem is, már állatokat ölnek.
Rozsda piros folyók lassan feketén fénylenek,
fehérszárnyú angyalok könnyeket ejtenek.
Lucifer tekintete is undorodva villan,
nem kell neki szolga a mocsokból. Onnan….
Eltűnt a tekintély, a szeretet, az élet,
átadta a helyét a közelgő végnek.
Hisz az már siet, hírnökét is küldte,
a Kaszás az embereket nyomorba döntötte.
És lassan már vége is, elporlad minden,
a test, a szellem, mindkettő; és egyik sem
juthat el sehova, zárva menny-pokol kapuja,
emberi lélek nem mehet el oda.
Vérvörös hópihék hullnak a földre,
emberre, állatra, városra, mezőre,
s be is terít mindent, elmossa a nyomokat,
a táj vöröslik, a pelyhek csak hullanak.
|
|
