Sajog még,múlik már
az ami meggyötört
csak a múlt csupán.
Tûnõdöm álmokon,
elmosódott arcokon,
kitágult értelemmel,
félnem talán többé nem kell.
Emlékszel? Nem hiszem.
Rám nem emlékszik senki sem.
Adtam, elfogadtad,
nem kértem semmit cserébe
Tudtam, szükséged van
más szeretetére.
Nem fáj már szavad,
örülök hogy végre
kicsit boldog vagy.
denes - január 20 2008 10:06:47
Ez egy fájó búcsúzás vagy szenvedõ ölelés.De mégis, vége.Szomorú.
Ariadne - január 20 2008 18:39:36
A önzetlen szeretet az ilyen,
Az is élteti, mi másnak kedvez
Szép szomorú versed
Holnapod hozzon szebb napokat Neked!
cookie001 - január 20 2008 20:02:36
Dehogynem emlékszik!
Babian - január 20 2008 20:22:16
Cookie001 igaza van.A lélek gondoskodik arról, hogy ne felejtsünk.Ezek az emlékek egyben tapasztalat szerzések is.Amely a lélek fejlõdését hivatott szolgálni. Szeretettel Babian
Crysty - január 20 2008 21:47:08 tudjátok fura dolog de annak is örülök ha jobb kedve van, ha kicsit boldog. Mindegy van e részem benne, vagy nincsÉs nem számít emlékszik e...
