|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Ó, szokj le arról, hogy felkavard a hamut,
Mert így okot adsz a fájdalomnak,
Hogy feltörjön az élet útján s oda jut,
Hová a füst, min pernyék áthatolnak.
Inkább mosd szemed reggeli harmatban,
És soha ne nézd, ne kérdezd a sarat,
Benne milyen nyomot hagyhatnak,
A hosszú éjjelek, s ha kell tagadd.
Ha könnyed porba hull, sárt dagaszt,
- A könny a legkülönlegesebb adó -,
Próbáld szemedről lefejteni s neked marad
A nagy vigasztalás s megannyi szó.
Hiszen általa átlátsz ködön, párán,
A szipogó, harmatos könnyek taván,
Úgy érzed most hitet plántál,
De értelmetlennek látod imádság szavát. |
|
|
- december 06 2012 09:03:15
Kedves Elemér!
Fájdalmasan szép versedhez gratulálok!!
Szeretettel: Vali.   |
- december 06 2012 09:15:05
nagyon éreztem... |
- december 06 2012 09:44:42
Kedves Elemér, nagyon szépek a költői kifejező eszközeid.
Versed valóban fájdalma, de remek alkotás.
Szeretettel gratulálok: Mila |
- december 06 2012 10:07:27
Szeretettel olvastam szép versedet most is kedves Elemér.
Zsike |
- december 06 2012 13:52:18
Ez remek !
Szeretettel Joli |
- december 07 2012 18:50:34
Kedves Elemér!
Igaz - az járja - a könnyek mossák a szemeket és erősítik a szíveket.
Nagyon szép versedet szeretettel olvastam: Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. július 07. kedd,
Appolónia napja van.
Holnap Ellák napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
