|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
A mai nap oly sokat számított nekem !
Oly tiszta volt, ártatlanságában szép,
Nem is tudom, hogy mondjam: szerettem,
Valóját vonzotta a messzeség.
És folyt e szépség gátlástalanul,
Egészen addig, hol tart a végtelen,
Összeért áthatolhatatlanul,
Bizakodón hittem: ő maga a szerelem.
Annyira szerettem a varsolci eget,
A cikk-cakkos dombok tetejét,
Hol a kacskaringós út Zilah felé vezet,
S hol a köd úsztat feketét.
A tó párája kelti fel e ködöt,
Szerelmem hegye is itt magasodott,
Képe a tóvizén és azt hittem örök,
Ám belemélyedve végleg elhagyott.
Képzeletemben itt voltál velem,
Hol a kék megöntözi a Napot,
De elmentél, pedig hogy szerettelek,
Itt kerestem azt, mit soha meg nem kapok.
A kristálytiszta víz vízszintesen nézte,
Melleiden hogy csorogjon tovább,
Szivárvány emelkedett s kértem,
Légy csak enyém, hogy mondjam másképp nahát !
A mai nap oly sokat számított nekem !
Mily bátorság könyörögni egy mosolyért s ahogy ott
Boldogságunk csillogott, üzent szemem,
S mi kék van az égen, az mind szemedben ragyogott.
Ó, tündefény volt s elszállt, mint tollpihe,
Még ma is ez érzés után vágyakozok,
- Pedig tudtam mindent elnyelt a tó vize -,
Többet veled soha nem találkozok. |
|
|
- december 15 2012 06:41:17
Nagyon kár, hogy nem találkoztok többet. A szép táj ahol megláttad a tündért, versed kedves soraiban visszaköszön.
Gratulálok, tetszik : Dellamama    |
- december 15 2012 11:03:19
Elemér!
Nagyon tetszett szomorú versed, ismerem ezt az érzést!
Üdv: Pircsi  |
- december 15 2012 11:11:54
Ó! Remek alkotást tártál elénk!
Tartalma... hát, ahogy írtad, tündérfény volt, ám... ki tudja mit hoz a jövő |
- december 15 2012 19:26:16
Kedves Elemér!
Nagyon szépen hangzó, de fájdalmasan visszaemlékező versedhez gratulálok!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 05. szerda,
Imre napja van.
Holnap Lénárd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
