A Varsolci golgotán szûretelni készen áll
Fiatal és öreg népûnk hagyományunk, szenvedéjûnk.
Szõlõszedés lessz a dolguk és a szõlõt kisajtolyuk,
Mindenkire osztott munka és ma, szabadságuk kivan mondva.
Szõlõszedõ lányok, puttonyos! kiáltoztok.
Szépszál legény áll a talpán
Szeme csillog szépvirágszál,
Érzik ám a lányok pirospozsgás arcuk.
Szemérmetlen Rózsa,Jenõ szemét szurja
S elgondolva mondja:
Ha én egyszer asszony volnék
Szégyenkezni nemtudhatnék
Bátorságom kézbevenném és kiváncsian megtehetném,
A fóróság gyönyörét az áhitat örömét.
S jõ az esti lárma Rózsa csárdást járja,
Tiz cigány is játszik mindenkin meglátszik.
Szemérmetlen Rózsa borát szájal oltja
Zakatol a szive várja kancamódra
Tûzes paripáját, Jenõ száját, zaboláját.
A csillagos ég alatt vágyaknak hódolója,
Szõlõben meghuzódva Jenõ kezét visszafogja.
Nem engedi ,de eszébejut és nemfelejti:
Hogy õ, asszony akart lenni.
