|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Mikor gyermeked megtalálja párját
vele örülsz, hogy nem marad árván.
De mikor elhagyni készül a biztonságos fészket
sírsz - már magad is félted.
Az élet reá is tárt karokkal vár
hogy nélküled, tudom, ez fáj.
Kicsit belehalsz, mikor pakolja ruháját
mégis, könnyeidet nyelve bíztatod, segíted útján.
Õ kacag, boldog, hogy kezdõdik közös élete
Te örülsz de szíved sír, hogy elengeded.
Nem hozzád rohan már a bajban,
nem Te vagy az elsõ, kivel örömét megosztja.
Marcangoló kétségek gyötrik szívedet r11;
nyugtatod magad, hogy minden rendben lesz.
Könnyek közt csókolod drága arcát,
tekintetébõl érzed boldog fájdalmát.
S mikor becsukja maga mögött az ajtót
úgy érzed, már máshová tartozol.
Hónapok telnek el, hogy nem találod helyed
a meleg otthon, üres lett nélküle.
Mégis el kellett, hogy engedd s Õ, visszatalál
tudja jól, senki nem pótolhat egy Édesanyát.
A fontos, hogy gyermeked boldog legyen
s tudom, te ezért mindent megteszel.
|
|
|
- január 22 2008 22:10:00
Szia!
Nagyon jól megfogalmaztad ezt a kettõs érzést. Pontosan ezt érzi az ember amikor elengedi a gyermekét, hogy önálló életet éljen.
Nekem nagyon tetszik. Szeretettel: zsuzsu |
- január 23 2008 00:04:37
Boldog és fájó érzelmekkel kifjezõ gondolatok.Szép vers. Szeretettel Babian |
- január 23 2008 09:38:04
Sajnos ezt kell tenni a fiataloknak tovább kell élni a szülõktõl az életüket, de a szülõi szeretet nem alszik ki soha. Szép versed született. Gratula:Tetszik. Üdv.Kormi |
- január 23 2008 16:59:18
Örülök, hogy elnyerte tetszéseteket és köszönöm, hogy megosztottátok velem. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2020. február 21. péntek,
Eleonóra napja van.
Holnap Gerzson napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
