|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,198
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Néhányan, akik olvasták
Egy némely versemet,
Megkérdezték tõlem,
Mondd, miért írsz verseket?
Van, aki bánatát, gondját
Versbe, s rímekbe fonja.
A mû kész, sóhajtja, és
Lelke megnyugszik újra.
Van, akinek a szerelem
Az, amely ihletet ad.
Boldogságát szavakba
Önteni, tollat ragad.
Van, aki dühös, ingerli
A világ ezernyi baja,
S hogy te is észre vedd,
Versbõl kiált rád szava.
Van, aki a semmiségben
Is észre veszi a szépet.
És oly ragyogón írja le,
Hogy szinte te is érzed.
Van, akit elbûvöl naponta
A természet sok-sok bája,
És képet fest szavakkal,
A képzelet vásznára.
Van olyan, kinek gyógyír,
Minden egyes leírt szava.
S õ az, ki lelket önt beléd
Ha a kiút mégse látszana.
Van, akik csak álmodnak,
S képzeletük messze jár
S olvasva az írásukat, õk
Elvarázsolnak másokat.
Én is azért, amiért tán ti is,
Mert van bennünk valami erõ,
Valamiféle ismeretlen hit,
Ami itt belül írni kényszerít. |
|
|
- január 24 2008 06:14:48
Szép lett a versed. Ügyesen levezetted, hogy miért ír az ember verset. Gratula.Szerettel:Kormi |
- január 24 2008 09:56:46
Nagyon jól látod Zsuzsu! Én is pont ezen töprengtem. 17.- én 4db. verset is megirtam.Beküldöm majd õket, csak most a régebbieket
szorgalmazom. Igen el kell töprengenünk azon, hogy mondanivalónk mennyire építõ jellegû, mennyire segít rajtunk és másokon! Ha megkaptuk ezt az áldott kifejezõképességünket, és üzenhetünk vele a világba, az bizony felelõsséggel is együtt jár.
És most leírom a saját aforizmámat: A szó az elme által létrehozott
gondolatok kifejezõdése. Jelentõsége akkor nagy ha a szívet megérinti. Babian |
- január 24 2008 13:43:51
Amit a versedben írsz az igaz. Nekem ezek közül mindig valamelyik érzés jelen van, ha késztetést érzek az írásra. Van szerelmes versem is, ábrándokból szõtt, és dühös is, a bánatos mellett. Most a hovatartozás foglalkoztat, ez kerül fel legközelebb. |
- január 24 2008 14:50:42
Üdv: Zsuzsu!
Én is egyetértek az elõttem szólókkal!
Egyik versemben írtam is, hogy idézem: "..nem tudok ellenállni annak, hogy ne írjak csak úgy, magamnak". De mégis ha egyszer lehetõsége van a poétáknak arra, hogy közzé tegyék leírt érzéseiket, gondolataikat, akkor azok mindenki épülésére szolgálhatnak.
Amikor mi "elvarázsolva" érezzük magunkat, azzal másokat is elvarázsolhatunk.
Üdvözöllek!
Torma Zsuzsanna |
- január 24 2008 17:44:00
Az ihlet forrása bizony ezerarcú, örömünket, bánatunkat öntjük szavakba, ilyenkor úgy érzem, mindent ki kell írni magunkból, egy kicsit meg is nyugszunk közben. A Múzsa legyen veled!
Maryam |
- január 24 2008 18:12:16
Köszönöm szépen, az értékes hozzászólásokat. Azt hiszem eléggé egy nevezõn vagyunk. A szó fantasztikus dolog. A jó szó vígasztal, hitet, erõt ad, de van amikor éles fegyver. Nem mindegy hogyan bánunk vele. Mint ahogy az sem, hogy ki mondja ki õket. Tudom, nem én vagyok a legjobb versíró, de azt szeretném, hogy aki olvassa az írásaimat, érezze azt a hangulatot, érjen el a szívéig ha olyan a téma, jelenjen meg elõtte a kép amelyet szavakkal próbálok megfesteni. Szeretettel: zsuzsu |
- január 24 2008 22:48:47
Nagyon tetszett a versed, mert szép és igaz. Ugyan mindenkinek meg van a maga ars poeticája, nem hiszem, hogy nem lehetne a strófáidba foglalt kategóriák egyikébe belesorolni. üdv, PP |
- január 25 2008 14:49:26
Kedves Zsuzsu! Látod, mindannyian egyetértünk Veled! A különbség csak annyi köztünk, hogy van aki a versírás minden kellékét remekül tudja alkalmazni írásaiban s tõlük tanulhatunk mi, akik egyszerûbben fogalmaznak. Nagyon sok remek írást olvashatunk az oldalon, mert a szónak igen, súlya van! Szeretettel: gondola |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2020. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
