 
Ha tél van, s mégis szikrázón süt, ragyog a nap,
Megtaláltok a Margit-sziget fái alatt.
Nem számít, ha fúj a pimasz, hűvös, téli szél,
Ülj ide te is, ha úgy érzed, hogy pihennél.
A szigeten vibrál az öröm, a szerelem.
Ha kijövök, mindig ezt a kettőt keresem,
Ám nem tudom, vajon a vágynak vad tengere
Egy nyílt, de magányos poétalelket elnyel-e?
A búcsú fájdalmas, de tovább kell álljak,
Nehogy végül magam miatt áldozattá váljak.
De vissza ide tudom, bármikor jöhetek,
Ha békét, nyugalmat, vagy örömet keresek. |
|
