 
A bosszúállás, lusta külseje a fájdalomnak.
--------------------------------------------------
Cseréld velem fájdalommal telt szívem,
Hogy megtudd azt, amit most én,
Szorítson téged mellkasodban hittel,
Hogy érezd azt, ahogy most kínom ég.
Nem szólok, szótlanságom az erényem,
Cseréljünk hangot, neked menedék,
De ha megszólalsz, mint én tele reménnyel,
Azt mondod majd, mit hallani szeretnék.
A te szíveddel nem érzem majd így,
Ahogy most elutasítsz engem,
A szememmel könnyezz, értem csak sírj,
S én közben boldogan mondom, hogy: Nem ! |
|
