|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Szárnyaló képzelet,
szép álom világa.
Rázuhan olykor,
a rideg valóságra!
Keveredve azzal,
kényszer szülte lázban.
Megbúvik az akarat,
makacs magányában!
Onnan sanyargatja,
a szívet és a lelket.
Fájon megkinozva,
önmagát az embert!
Sebet üt rajta,
az ő fegyverével.
S harcol a valóság,
minden erejével.
Csatái hevesek,
s harcai sem szünnek.
Nem hadják nyugodtan,
a mi életünket!
Születtek és ott vannak,
magában a vágyban.
Megkísértett lényünk,
szenvedő sorsában!
Nem hagynak békén,
csak emésztenek,
hogy szürke életünkbe,
szineket vigyenek!
Sablon szülte rendben,
korlátot döntenek.
Büszke gondolatokká,
lassan fel is nőnek!
Lásd hát álmaidnak,
mi vagyon az ára!
Az átkos képzeletnek,
boldog szabadsága!
/2xistvn/ |
|
|
- február 11 2013 12:09:21
Kedves István!
Nagyon tetszik szépen megfogalmazott versed!
"Szárnyaló képzelet,
szép álom világa.
Rázuhan olykor,
a rideg valóságra!"
Olyan jó érzés, ha szárnyalhat a képzeletünk, amit sem térben, sem időben nem tud senki megakadályozni!
Csak az a baj, hogy visszazuhanunk a "rideg valóságba"!
Amit viszont több körülmény is meghatároz, amibe nem csak nekünk van beleszólásunk!
Szürke életünkbe a képzeletünk szárnyalása hoz egy kis színt!
Gratulálok! És szeretettel olvastalak: Zsuzsa
 |
- február 12 2013 18:09:01
Képzelet szárnyán...boldog a szabadság..
Szép a versed. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 09. vasárnap,
Tivadar napja van.
Holnap Réka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
