|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Lobbanó hóba lépkedek odakint,
S nem tudom, a fák ága mért int.
Pedig nincsen futó tűz az égen,
Mi mozgathatna mindent egészen.
S a gyökerek mozognak a földben,
Mint táncoló párok a Pokolba bent.
Egy keringő dallama hallik oda lent,
S csak táncolnak rendíthetetlen.
A padló izzik és már szinte piros,
A lábak alatt a talapzat foltos.
A Fehérség elönt mindent lent,
Nem hagy ki kivétel nélkül senkit.
Sivár a környezet, fehér a Mindenség,
S elkapja a fehér, a piros erősségét.
Népek száza él laposságban,
A ház mély sötét valóságában.
Lobban a hideg s a forróság kialszik,
Mint a tábortűz, ha vízzel leöntik.
S az izzás helyén nem marad igazság,
Csak a fekete szenes valóság.
A lobbanó hó idebent van,
És nem hagy alakot lankadatlan.
Üldözve van minden madár,
Mely hidegben a hőségre vár.
Élettelen fehérségbe vágyom,
Hol hőt és hideget egyaránt látok.
Lobbanva lenni, mint tüzes madár,
Mely sivatagban száll alá.
A táj odakünn már forrongva néz,
S csak a Fa nyújtja felém kezét.
Várom a holt igazság leleményét,
Mely remegve legyint, hogy ez nem nehéz. |
|
|
- február 15 2013 09:18:10
érdekes képek, elidőztem rajtuk... |
- február 17 2013 16:52:06
Köszönöm  Hát igen nem egy könnyen emészthető vers de ilyen hangulatom volt |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 15. kedd,
Enikő napja van.
Holnap Edit napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
