|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Ami nincs, miért kell, hogy fájjon?
Egy pillanat, egy megfoghatatlan érzés vezetett el hozzád.
Emlékek, amit csak az én szemem lát.
Mond, mi ez a vágy, mi ez a fájdalom? Csak tûröm
csendesen, hadd fájjon, hagyom.
Egy ösvény , lépcsõ, magas hegyek, mond csak még
mit rejtenek?
Képek a múltból, érzések a múltról, mond ugye ez nemcsak
képzelet?
Kiáltanék, de nem szabad, nem lehet, õrzöm a titkot, a
mi idõnk már elveszett.
Messze vagy nem látlak, én mégis érezlek, ne félj én
nem bántlak, csak álmaidban élhetek.
Rohannék, de nem merek, üzennék, de nem lehet, lelkem
egy része az emléked, szivemet bezárva titokként õrzöm
meg.
Vízesés, barlang múltunknak rejteke, varázslatos tájak, s
nincs már ki felfedje.
Titkot rejt a félhomály, sose látott égi táj. Vonz a semmi,
az ismeretlen, csak ûrt érzek a szívemben.
Kell a válasz, tudom hallassz,
szavaid a lélek muzsikája, mond ideér -e hozzám
valahára.
Lelkednek fájdalmát járja át a szeretet,
Könnyeim gyöngyei kísérjék léptedet. |
|
|
- January 24 2008 22:10:39
Szomorú és mégis olyan jólesõ szavak ezek! És tudod miért? Mert annyira vibrál benne a szeretet. Nagyon tetszett! Szeretettel Babian |
- January 25 2008 06:31:48
Szomorú a versed, de nagyon szép levezetése van, a szeretetnek a másik felé. Kísérnéd a léptét mert annyira szereted. Szeretettel:Kormi |
- January 25 2008 09:10:20
Titok. Ez ugrott be elsõnek. Szépséges fájdalommal telítetted a sorokat. Szép visszaemlékezés a múltba. Üzenj neki! Átérzem...
Maryam |
- January 25 2008 18:58:44
Rejtély, félhomály, és mérhetetlen szomorúság, ugyanakkor rengeteg szeretet van a versedben.. Csak így tovább |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. May 03. Friday,
Tímea, Irma napja van.
Holnap Mónika, Flórián napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
