 
Veszélyes vizekre léptem,
ereimben pezsdül a vér,
az ész ezt tudja, de a szív nem,
s ebből a test is áhítva kér.
Tompulnak az izzó fények,
mindenhol hullámzó alakok,
csukott szemmel is téged nézlek,
mást így nem is akarok.
Test a testbe egybe forr,
szorításod édesen fojtogat,
mámorító ez a bor,
melyet leheleted ad.
Kezed hajamba fúrod,
nyakamra csókod tapad,
lágy zenét játszik húrod,
mely remélem, el nem apad.
Egész lényem beleremeg,
mágneses erőtérben forgok,
ahová mész, én veled megyek,
majd végül karjaidba omlok.
Ajkad csalogatóan hív,
tiltott gyümölcsnek íze.
Erőd egyre magába szív,
kéjek keserű kése.
Az éj hamar véget ér,
a kísértés lassan tovaszáll,
de az érzés hazakísér,
és a vágy álmaimban vár. |
|
Szia Évi!
