|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,202
|
|
H.Gábor Erzsébet
Mama
Mentem az úton, s visszaidéztem szép szeme színét.
Láttam a felhőt úszni fölöttem, szél dala kísért.
Hallani vágytam friss, üde hangját régi időkből,
s rózsa lugasból árva virágot tépni a tőről.
Annyira fájt, hogy térdre borultam, lépni se tudtam.
Ajtaja múltnak nyitva maradt, hát csendbe becsuktam…
Kellene tán még egy kis idő - úgy szenved a lelkem;
nem hiszi el, hogy vége az útnak, s nincs hova mennem.
Állok a sírnál, kínoz az érzés, nézek az égre;
várva az Úrtól csöppnyi kegyelmet - mennyire kéne!
S telve reménnyel hozza az enyhet, küldi az oldást -
Mondd, Mama, meddig bír el a szívünk ennyi csalódást? |
|
|
- April 19 2013 22:18:06
Vannak érzések, amelyeket különösen nehéz fegyelmezni. És vannak versformák, amelyeknek éppen hogy legfőbb jellemzője a szigorú fegyelem. A hexameterek nemcsak hibátlanok, de ráadásul páros rímes szerkezetben sorjáznak (talán ezt nevezi a szakma leoninusnak), és ráadásul minden sor versláb-képlete is azonos: három pár daktilus-spondeus.
Az egész versen ennek a látszólagos ellentmondásnak a feszültsége vonul végig, amely ezúttal nem feloldásba, hanem tudott módon olyan kérdésbe torkollik, amelyre nincs válasz. Gratuláció, meghajlás, kalapemelés. |
- April 19 2013 23:17:07
Mit is mondhatnék , hiszen volt munkatársam minden elmondott!
Szívemmel öleltem szívedet és anyánk emlékét!kata |
- April 20 2013 06:51:15
Kedves Zsike!
Én sem tudok hozzáfűzni, csak annyit. nagyon szépen írtad és nekem nagyon tetszik a versed! 
Gratulálok: Maria |
- April 20 2013 11:41:19
Kedves Ross!
El sem hiszed, mennyire örülök Neked! 
Hihetetlen empátiával éreztél rá a vers lényegére, annak fájdalmára, feszültségére, az érzés feloldozhatatlanságára. Várok egy választ valakitől, Aki, már soha az életben nem adhatja meg azt...
"Féktelen" természetem magában hordozza azt, hogy őrülten tudok szenvedni, de örülni is. A vers, számomra éppen ezért egy csodálatos kihívás, (bár biztosan Ti is hasonlóképpen vagytok ezzel) ugyanis a kötött forma, remekül "kordában" tarja az érzelmeket, a "ló", nem futhat el túlságosan az emberrel, és ez nem rossz...sőt! 
Szeretem a kihívásokat.
Boldog vagyok, hogy értékeled a versformát, a ritmust, az egészet így, ahogyan ezt ide letettem.
Nagyon szépen köszönök Neked mindent.
Szeretettel:Zsike |
- April 20 2013 11:43:27
Köszönöm drága Katám!
Ennyi bőven elég!
Örülök, hogy tetszett a vers.
Nagy szeretettel ölellek:Zsike |
- April 20 2013 11:44:32
Neked is köszönöm szépen kedves Maria, a látogatást, és a kedves szavaidat.
Nagy szeretettel fogadtalak Téged is.
Ölellek:Zsike |
- April 20 2013 13:41:57
Most látom, hogy ez a 400. versem itt a Napkorongon!
Rohan az idő, jó itt Veletek! |
- April 20 2013 13:48:13
Kedves Zsike!
Én nem tudok tudományosan verset elemezni, ez talán bocsánatos bűn, de az érzelmi oldalát megfogva egekig emelt. Tegnap a Fiumei úti nemzeti sírkertben barangoltam egész délután és József Attila sírjánál is elidőztem egy pár gondolatnyit. Miközben ott ücsörögtem előtte a padon, mint ha csak a miatyánkot mormoltam volna, úgy sutogtam magamban "Mama" című versét. Ez most ide kívánkozott!
üdv:gufi |
- April 20 2013 14:05:41
Kedves Gufi, Feri!
Meghatott amit írtál. Csodálatos érzés lehetett.Én is imádom, nagy tiszteletben tartom, J.A. költészetét, és különösen szeretem a Mama c. versét, fantasztikus!
Örülök, hogy leírtad nekem ide, amit éreztél, gondoltál. Köszönöm szépen a látogatást, és a mindig nagyon kedves szavaidat. Szeretettel:Zsike |
- April 21 2013 21:44:36
Nagyon szép versed szeretettel olvastam, drága Zsike: Mila |
- April 22 2013 07:44:40
Köszönöm szépen drága Milám. Örülök, hogy eljöttél. Szeretettel fogadtalak:Zsike |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 27. Saturday,
Zita, Mariann napja van.
Holnap Valéria napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
