 
Egy ölelés felidézi bennem érzéseim forró lángját,
Lelkemben érzem összes melegét,
Örömét, szívből jövő zsibongását,
A hozzám simuló egyetlenség szorító erejét.
Annak, ki mellettem van és hittel szeret,
Nekem ő maga a jó, a szép és a derű,
Egyetlenségemben az egyetlen lehet,
Elfogadjuk egymást és minden egyszerű.
Talán ez az érzelmi kiszolgáltatottság,
Feledtet mindent s habozás nélkül ölelünk,
Nem vesszük észre, ami bizonyosság,
Egymást kihasználjuk hiába egy velünk. |
|
