|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Séta közben az utat bámulom,
Szerencsém lesz, tudom.
Földön hevernek a témák,
Mint eső után a békák.
Felemelem, leporolom,
Herceg lehet, megcsókolom.
Ha érdekes, zsebre teszem,
Unatkozom, előveszem.
Szétcsavarom elemeit,
Változtatom: ne így, ne itt!
Addig, addig variálok,
Míg magamból írót kreálok.
Jönnek a sznob kritikusok,
Felfedeznek: zseni vagyok.
Kilószámra fogy a könyvem,
Folyószámlám dagad könnyen.
Fejembe szállt a dicsőség,
Eszemet veszi a bőség.
Szórom a pénzt barátokra,
Nagy bulikra, luxus-útra.
Egyre kevesebb a séta,
Nem figyelek, nem kell téma.
Kiürül az agyam és a tárcám,
Már nem vagyok sem barát, sem bálvány.
Csóró senki bámulja az utat:
Felismerem – én – magamat. |
|
|
- május 02 2013 08:45:54
Kedves Sarolta!
A téma az utcán hever, s ha felveszi egy költőcske, még sikere is lehet, kaphat jó kritikákat, körbevehetik az érdek-barátok, de ha fejébe száll a dicsőség könnyen felfúvódhat és kipukkan, mint a lufi. 
Gratulálok szeretettel: Maria |
- május 02 2013 08:56:25
kedves Mária!
A történet nem ritkaság - tökéletesen megértetted, öniróniám most sem hagyott cserben - noha ez a jellemzés rám kicsit sem vonatkozik.
nem tivornyáztam soha és a dicsőség inkább az inamba szállva remegett
köszönöm éber és kedves figyelmedet.
ölellek mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. július 13. hétfő,
Jenő napja van.
Holnap Őrs napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
