 
Még élő ember vagyok,
Mindaz mi emberi számomra nem ismeretlen,
Alig van időm rácsodálkozni, hogy élek,
Boldog vagyok, mert létezem.
Ahogy elmélyedek, mind jobb és jobb véleménnyel vagyok az életről,
Beleborzadok látva a különbséget,
Én és egy szál fű között,
Közöttem és a csillagok fénymilliárdjai mögött.
Szeretek utazni, olvasni,
Óceánokat bejárni,
Felejthetetlen színház az egész,
Feltalálni újból az univerzumot, bőségét élvezni.
Az élet papiruszát, a Tórát kinyitom,
Ismeretlen betűk vannak benne,
Hosszúkás kis arcodat, ferde vágású szemedet,
Hagyd szívem két verése között, mert
Az élet veled oly gyönyörű s akkor jó a kedvem. |
|
