 
Mikor megszületsz kezedbe
Egy bőröndöt ad az élet,
- Az évek múlnak, távolba merednek -
S te belegyűjtesz mindent mi véges.
Azt hiszed mi összegyűlt fontos,
Olykor kibírhatatlannak érzed a súlyát,
Választanod kell, a kényszerűség oldoz,
- Mit hagyjak meg s mit dobja el, most hát ? -.
A döntéshez néha segítségre vársz,
De mindenki a saját bőröndjét cipeli,
Talán lesz valaki ki kezet nyújt, meglát,
És segít válogatni, ha teheti.
S te várakozol, várod azt a személyt,
Kire mindig, bármiben számíthatsz,
Feloldja benned a kényszerű kedélyt,
És az történik, amit áhítva áhítasz.
Tehát a fölösleget vedd ki, dobd el,
De mitől is szabaduljak kérded eképp,
Baráttól, szeretteidtől, az élet mit old el,
A döntés a kezedben, a választás nehéz.
És mily érzéstől, örömtől, bánattól mi ural,
Mindez megfoghatatlan, súlytalan,
De érdekes agyonnyom, megfullaszt,
Hiányukkal utad mégis úttalan.
De egy valami, minek igen nagy a súlya,
A gyűlölet az, mit erőlködve tépsz,
A borúlátás, a félelem, az éjjelek búja,
Mikor boldogtalanul, mosoly elöl kitérsz.
De tudod mit ! Hajítsuk ki a szomorúságot,
Tegyünk bele több türelmet, erőt,
Megbocsátást, bátor bátorságot,
Kacagó jókedvet, szerelmes szeretőt!
S ha benne mindent helyretettél,
Felszabadult, önfeledt leszel,
Rájössz, nincs szebb dolog az életednél,
Dobd ki, ami nem kell, legjobb ha így teszel.
|
|
))
