Egy tó partján sétáltam épen, meglátam arcod a viz tükrében.
Leültem a parton és néztem csendben néztem arcod a viz tükrében.
Egy kis idö mulva felhök gyültek fölém,
eltünt a nap is és a szél leveleket fújt körém.
De én ott áltam rendületlenül,vártam hogy felbukanj a hulámok közül.
De hiába vártam nem jöttél felém,
és a szél még mindig leveleket fúj körém.
De hirtelen történt egy váratlan fórdulat arcod újra feltünt egy pillanat alatt.
Akkor rá jöttem hogy megérte várni és ott álni,
ha csak egy pillanatra is gyönyörü szemeidet látni.
Szeretnélek újra a karjaimba zárni,mig az élet tart egyedül téged imádni.
