 
Az élet útja görönggyel teli,
De mégis szép, csodálatos folyam,
Ha kétség mardos, űzd, vess véget neki,
Hisz oly rövid, mint röpke csók olyan.
Játékos szerep, töltsd meg tartalommal,
A gyűlölettől tartsd távol magad,
Önmagad légy minden alkalommal,
Vigyázz, a sár bizony hamar ragad.
Ahogy öregszem érzem és tudom,
Hogy múltam most már békében hagyom,
Így a jelenben élek s nem unom,
Számadással emlékeimnek tartozom.
A múltidézés már fel nem kavar,
Kik mögöttem maradtak várjanak,
Az ő életük nem tudom mit takar,
Megőrzöm talányát, akkor is, ha van.
Neked azt tanácsolom, legyél különc,
Ne várd az elmúlás öreg perceit,
Mikor érzed a tested érett gyümölcs,
Játszd el dalod lüktető terceit.
Ruhád bíborvörösét öltsd magadra,
S a kék lagúnán ringatózz tovább,
Szeretkezéskor mindent megtagadva,
Élvezd a gyönyör eszeden, mint halad át.
Az életet válaszd, ne a halált,
Bocsáss meg annak aki megsértett,
Az idő gyógyír, gyógyítva paroláz,
Csak adj időt az Időnek, értsd meg !
Istenben higgy és ne a csodákban,
Hiszen tudjuk, hogy csodák nincsenek,
Igazat mutass, ne járj álruhában,
Alkoss szépet, fess kéklő kék eget.
Ne ellenőrizd az életed folyton,
Mutatkozz, járj sokat a szabadban,
Lásd meg a természet csodáit olykor,
Még akkor is, ha gond szakad nyakadba.
Ne érdekeljen, hogy milyenek mások,
Kelj fel, öltözz, ha kell utazz magad,
Az életen nincs masni, sem piros pántok,
Pedig ajándék, hiszen annak kaptad. |
|
