A gyűlölettől szabadítsd fel szíved,
A gondolattól könnyítsd, mentesítsd az eszed,
Élj egyszerűen, adj magadnak hitet,
Ajándékozz, magadtól kérj keveset.
Az idő múlik, visszahozni semmit sem lehet,
Nem forgathatod vissza az időkerekét,
Mindig kezdhetsz újat, mi jobban mehet,
Végződhet másképp, ha veled a szerencséd.
A Jóisten nem ígért gond nélküli napot,
Fájdalmat, mosolyt könnyek nélkül,
De ígért erőt, enyhítést, ha hagyod,
Mi megvilágosodást aggat rád végül.
Kérlek ne feledd, akad csalódás,
Mi útonálló gödör, lépést lassító,
Válaszd a jobb utat, a lassú halódást,
Akkor sok öröm ér, mi élet lazító.
Mert lesz olyan napod, mi elkeserít,
Azt mondod: Isten őrizz óhajomtól !
Néha kevesebb lesz benned a hit,
S megtörsz az éjszakákba nyúló sóhajoktól.
Mert semmi sem történik véletlenül,
Akaratlanul semmi nem történik,
De ha rád a kétségek kétsége ül,
Nyomasztóvá tesz s léted árnynak vélik.
Hát szeress, szeress amíg élsz,
Élvezve érezd mosolygó utad,
Szép vagy, simogatást, ha kérsz,
Mindig megkapod szeretve ugyan azt.
Ha így élsz, rájössz születésed ritka öröm,
Bár küzdeni kell, mert az idő drága,
Ne legyen árnyékod buta közöny,
S ne dobd el, ne hagyd ott a földre hányva.
Nem lesz fekete nap, gyász a halálod,
Ha túl látsz a cipőd orra hegyén,
S nem leszel árva, kóborló zarándok,
Az élet majd ott hordoz a tenyerén.
A földi pillanatokért szemlesütve,
Megköszönöd áldott véges életed,
Mindezt ellopom és viszem repülve
A halálba s legyűröm a sodró végzetet. |
|
