|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
A völgy, a hegy dúdolásra ébredt,
Dalolt a föld s az erdőben az ág,
Tüzek gyúltak, kék máglyában égtek,
De halottan álltak még a néma fák.
Majd lelküket a zöld ív körbefonta,
Lassan mindenhol új élet rügyezett,
Minden kinyílt természetüknél fogva,
Hisz gondolatuk szabadnak született.
Akit felejtett azt most újra gyújtja,
A tavaszban ringatózunk ágként,
Eltűnik benne szívünk minden búja,
Benne keresünk minden talányt rég.
Hogyha kinyitjuk emberként szemünk,
Hiába lesz köröttünk mély az ártér,
A ránk rakódott szennyben nem veszünk,
Tisztítótűz jő s virágzunk fákként.
|
|
|
- július 03 2013 14:59:40
Nagyon szép versedhez őszintén gratulálok! Örülök a szép rímes soroknak!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. február 17. hétfő,
Donát napja van.
Holnap Bernadett napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
