 
Egyesek csak téged látnak,
Mások pedig csak engemet,
Így állunk egymásnak háttal,
Egyszerre minket látni nem lehet.
Tökéletesen fedjük egymást,
Senki nem veszi a bátorságot,
Hogy odamenjen honnan a szem jól lát,
Elkerülnek minden olyan sarkot.
Pedig onnan láthatnának minket,
Miként óhajtod, vágyod a Napot,
Mit én látok folyton, ez kerít be,
Te csak a Holdat, miért meg én harcolok.
Háttal állunk egymásnak, már oly régen,
Testünk és csontjaink rég egyesültek,
Egybeolvadtunk, véred lett a vérem,
Érezzük áramlata szívünkben lüktet.
De, ha az egyikünk leszakadna ... ó !
Egy tekintetért áldozná fel magát,
Ám csak vérző háta lenne látható,
Soha egyikünk sem látná a másik arcát ! |
|
