|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
A sûrû por megcsillant a fényben,
mit szõrébõl lassan kikeféltem.
Bõre lélegezni kezdett az õszi szélben,
és virágok nõttek hófehér szépségének.
Nyugodtan állt, fejét lehajtva,
a rászáradt sártól megtisztítva,
s én felnéztem szomorú szemébe,
a mélykék tenger végtelenjébe.
Láttam boldogan átszelni a mezõt,
sötét istállót és kõkemény gyeplõt,
fájdalmat, halált és súlyos betegséget,
szeretetet, ragaszkodást, gyengédséget.
Kezem végigsimította selymes nyakát,
és õ fejével csendben odabújt hozzám,
fülei azt mondták: vigyél magaddal,
társra van szükségem, kérlek el ne hagyj.
És megállt az idõ, forgott a hûvös szél,
nyereg, kantár, és a teste, a hófehér,
ott állt egy élettömbben, és mindhez én
tapinthatóan hozzátartoztam még. |
|
|
- február 01 2008 06:09:28
Úgy látom, imádod a lovakat Dorka. Fõleg "ÕT"! |
- február 01 2008 08:11:38
Látom szereted a lovakat, és szépen leírtad versed. Gratula. Szeretettel: Kormi |
- február 01 2008 14:17:44
végre egy negatív kritika:) nekem se mindig tetszenek a rímeim, de akkor éppen nem találtam jobbat.. majd próbálkozom szebbekkel, köszönöm, hogy leírtad!
a pozitívakat is köszönöm:) sajna saját lovam nincs, de az álmaimban már él:) |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. július 09. szerda,
Lukrécia napja van.
Holnap Amália napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
