|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,195
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
A sûrû por megcsillant a fényben,
mit szõrébõl lassan kikeféltem.
Bõre lélegezni kezdett az õszi szélben,
és virágok nõttek hófehér szépségének.
Nyugodtan állt, fejét lehajtva,
a rászáradt sártól megtisztítva,
s én felnéztem szomorú szemébe,
a mélykék tenger végtelenjébe.
Láttam boldogan átszelni a mezõt,
sötét istállót és kõkemény gyeplõt,
fájdalmat, halált és súlyos betegséget,
szeretetet, ragaszkodást, gyengédséget.
Kezem végigsimította selymes nyakát,
és õ fejével csendben odabújt hozzám,
fülei azt mondták: vigyél magaddal,
társra van szükségem, kérlek el ne hagyj.
És megállt az idõ, forgott a hûvös szél,
nyereg, kantár, és a teste, a hófehér,
ott állt egy élettömbben, és mindhez én
tapinthatóan hozzátartoztam még. |
|
|
- február 01 2008 06:09:28
Úgy látom, imádod a lovakat Dorka. Fõleg "ÕT"! |
- február 01 2008 08:11:38
Látom szereted a lovakat, és szépen leírtad versed. Gratula. Szeretettel: Kormi |
- február 01 2008 08:17:21
Kedves Dorka! Fantasztikus szeretetet érzõdik a versedbõl. Nézzük egy kicsit a rímeket, jó? Gyönyörû rímpár a hûvös szél - hófehér. A magaddal-el ne hagyj viszont bár a magánhangzó stimmel, mégse jó rím, mert a mássalhangzók adják igazából a rímet. Azok keménysége és lágysága teszi széppé. Ez esetben pl: magaddal-vigasztal már egy jobb rímelés. A határt súrolja a szélben és a szépségenek rímpár is. Próbálgasd csak a rímet összecsengetni. Ica |
- február 01 2008 14:17:44
végre egy negatív kritika:) nekem se mindig tetszenek a rímeim, de akkor éppen nem találtam jobbat.. majd próbálkozom szebbekkel, köszönöm, hogy leírtad!
a pozitívakat is köszönöm:) sajna saját lovam nincs, de az álmaimban már él:) |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2019. december 13. péntek,
Luca, Otília napja van.
Holnap Szilárda napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
