|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Az éj mélyében a sötétség,
Az álommal fonódik össze,
A suttogás a háttérében él,
Oly érdekes e szorítás szorító ökle.
S ahogy velem is összefonódik,
Messze visz egész az édenkertig,
Véred nem érzed csorogni itt,
Mert álmába fektet sok-sok percig.
S mikor felébredsz, magadhoz térsz,
Előtted a valóság utad porán,
De senki nem fogja tudni, ne félj,
Te ott voltál a halál udvarán. |
|
|
- szeptember 19 2013 11:49:53
Kedves Elemér!
Csodálatos sorok, remekeltél! Gratulálok, nagyon tetszik a versed!
Szeretettel: Vali.  |
- szeptember 19 2013 16:31:02
Szeretettel gratulálok versedhez: Mila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. július 01. kedd,
Annamária napja van.
Holnap Ottó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
